 |
| https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews |
Sotheby's Paris Karl Lagerfeld legendás divattervező hagyatékának árverezése (2025. január 31.)
 |
| GaborSzakacs Blog köszönöm, hogy visszarepítettél az alábbi Karl Lagerfeld Saint-Tropez-i történetemhez...Milyen jó volt olvasni a tudósításaid a napokban, nézni videóid a párizsi Fashion Week Palais de Tokyo közvetlenül a helyszínről... |
p.s... Ville de Saint-Tropez Sénéquier KARL LAGERFELD 2016. május 17. ebéd utáni kávézás, úgy mint általában... Ahogy ott ültem a pirosra festett asztalnál, ami jellemzője ennek az ikonikus helynek, beszélgettünk kicsit lelassult a világ a körülöttem, talán ez lehetett a #kajakóma, majd szemmagasságban hirtelen elsuhant egy kesztyűs kéz, amire felkaptam a fejem... Egy divattervező viselt állandóan tudtam nagyon jól, a kedvencem... Nem sikerült lencsevégre kapnom, hiányzott a Alamy portfóliómból... Abban a pillanatban is már csak az ősz copfját láttam a távolban... Tudod ez olyan volt, amikor a szemeddel tisztán látod, de még az agyaddal nem fogtad fel... Akkortájt már rutinosabb voltam, de mindig azt mondom jókor, jó helyen lenni, az az egyik legnagyobb ajándék... Lefagyva néztem ahogy eltűnt a szemem elől és a gyomrom összeszűkült, hogy már megint lekéstem... Canon 7D Mark II teleobjektívvel mindig a táskámban lapult, cipeltem súlya volt rendesen, de nem bántam... Rózsavölgyi Gyöngyi mondta nekem hajdanán, mikor együtt dolgoztunk az Ez a Divatlap főszerkesztőségében (1978), mikor egyik reggel megkérdeztem Tőle:
- Gyöngyi, miért cipeled állandóan a fényképezőgéped, még akkor is, ha nem dolgozol? ... - lihegve, csörtetett be minden reggel a főszerkesztőségbe, lerogyott szembe velem és eltelt néhány perc még tényleg a valóságban is megérkezett... lemaradhatatlan mosoly az arcán, rám nézett csillogó szemeivel és...
- Incikém, sosem lehet tudni, hogy mikor találkozol azzal a pillanattal, ami az #örökkévalóságnak szól, résen kell lenni... Egy jó fotóriporter mindig magánál hordja még alvás közben is a fényképezőgépét... - nagyot nevettünk és ezzel elindult a napunk... Ez úgy bevésődött az agyamba, pedig akkor még csak modellnek készültem gondolatban, az az út volt előttem és nem gondoltam, hogy évek múlásával átkerülök a fényképezőgép másik oldalára is...
Egy biztos, hogy nem elég, hogy a fotós magányos farkasként él híres fotóművésznő mottója és számomra akkor ez úgy tűnt, mikor olvastam, hogy nem igazán állja a helyét, de tévedtem, de még meg is szakad a fényképezőgép és felszerelések alatt... Nem panaszként mondtam, tényként, szóval megbirkóztam vele 2006. évtől... Biztosan mondtam már köztudott, hogy Ville de Saint-Tropez arról híres, hogy másodpercenként villámgyorsan zajlik az élet, szezonban ez még jobban felgyorsul, ha nem figyelsz lemaradsz a csodákról... Hát ez is egy ilyen volt nekem, mert nem sűrűn lehetett látni már abban az időben a világ egyik legnagyobb divattervezőjét, akinek rezidenciája Monacóban volt... Hirtelen egy gondolat átsuhant az agyamon, erről még sem maradhatok le és máris hallottam a hangom:
- MJean s.v.p ... Je suis désolé, mais je reviens tout de suite. - és ezzel a lendülettel felkaptam a fényképezőgépem és rohantam Karl Lagerfeld és kísérői után... egy történetem a sok közül, ami Port de Saint-Tropez életemből előbukkant, ami lehet akár egy időutazás is, számomra biztosan az! Egy emlékkép, ami már nem tud megismétlődni, de a nyomat ott lapul az Alamy portfólióm 64. eseményében... BIPHArt dimenzió alkotásommal együtt, ami a fantáziám szüleménye...
Bienvenue á Bord!
