 |
| KARL LAGERFELD & SÉBASTIEN JONDEAU SAINT TROPEZ 17 MAY 2016 © #ilonabarnabiphotonews (click&download photos by Alamy) |
"Ça Va, Cher Karl?"
Sébastien Rondeau
[récit]
“It’s not a story about fashion; it’s a story about human beings,” Mouzat says of the book in an email exchange. “It shows the beautiful loyalty that Seb still feels for Karl, who was everything to him.” When asked what she learned about Sébastien in the course of writing the book, Mouzat replies that “Seb is a much more soft, tender, sentimental guy than expected, trapped in a boxer champion body. The contrast between the inner little boy mourning a super-powerful father figure [Lagerfeld] and the muscled-looking guy was quite a discovery for me.” (forrás)
„Ez nem a divatról szól; ez egy emberi lényekről szóló történet ”- mondja Mouzat a könyvről egy e-mail-csere során. "Ez azt a gyönyörű hűséget mutatja, amelyet Seb még mindig érez Karl iránt, aki minden volt számára." Arra a kérdésre, hogy mit tudott meg Sébastienről a könyv írása során, Mouzat azt válaszolja, hogy „Seb a vártnál sokkal lágyabb, gyengédebb, érzelmesebb fickó, egy bokszbajnok testében rekedt. A szuperhatalmú apafigurát [Lagerfeld] sirató belső kisfiú és az izmos külsejű srác közötti ellentét meglehetősen felfedezés volt számomra. "
p.s... Port de Saint Tropez, Senequier 2016. május 17... délutáni kávézás a Senequier teraszán, tudod az a hely, ha errejársz ide beülnöd kötelező, mert akkor érzed át igazán az itteni hangulatot és utána mondhatod el minden barátodnak, hogy Saint Tropezban jártál, röviden ez tradició!... szóval, kavargattam épp az olvadozó csokimat a kávémban, itt a fotómmal illusztráltam, hogy jobban el tud képzelni...
 |
| Gifts&click |
...majd felpillantottam és velem szemben épp az asztalom előtt viharzott el gyors, határozott léptekkel a világ egyik, számomra az egyetlen, a divattervezők királya KARL LAGERFELD társaságával... köztük Sébastian Jondeau barátja, kedvenc modellje... ezt még akkor nem pontosítottam, mert nagyon gyorsan történt az egész jelenet, csak ma mikor kinyitottam Seb könyvéről szóló cikket esett le a tantusz, jobb későn, mint soha az igaz... visszatérnék ezután a kitérő után, amivel megmagyaráztam Neked, hogy mi az a fenti idézet és, hogy került ez ide épp ma... szóval, már befordultak a sarkon, amikor észbekaptam, hirtelen mozdulattal nyúltam a táskám után, amiben ott lapult a Canon fényképezőgépem, felpattantam az asztaltól, majd egy félmondat a társaság felé:
- Mindjárt jövök, csak dolgom akadt épp... - magyarázatra nem kellett szorítkoznom, ismertek...
Rohantam utánuk, de nem láttam sehol őket, majd a Gendarmerie-vel szemben, épp a Georgo Armani üzlet előtt észrevettem a parkoló RR kocsija mögül kiemelkedő ősz haját... felsóhajtottam, rikkantottam hangosan egyet örömömben... ez egy rossz beidegződés nálam, de mindig hasznos, mert erre minden fej felém fordult, na ezt láthatod a fotóimon... tudod, nem mindennapi pillanat volt ez, számomra fontos találkozás, a végén megköszöntem, tudod mindig a végén, mert különben ezek a felvételek talán nem valósultak volna meg... akkor még nemgondoltam, hogy ez lesz az utólsó személyes találkozásunk... ilyen helyzetekben nincs időm alaposabban átgondolni, megtervezni mit akarok tenni... azért a fényképezőgép értékekeire szakítok időt, ez lényeges... exponáltam néhányszor, többet szoktam az átlagnál ismersz... a végeredményt, ami egyedül a BIPHOTONEWS pillanatai a világon lefagyasztva itt láthatod, ha kattintasz egyet...
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
