©SOTHEBY'S PARIS KARL LAGERFELD LEGENDÁS DIVATTERVEZŐ HAGYATÉKÁNAK ÁRVEREZÉSE

KARL LAGERFELD

https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews

Sotheby's Paris Karl Lagerfeld legendás divattervező hagyatékának árverezése (2025. január 31.)

GaborSzakacs Blog köszönöm, hogy visszarepítettél az alábbi Karl Lagerfeld Saint-Tropez-i történetemhez...Milyen jó volt olvasni a tudósításaid a napokban, nézni videóid a párizsi Fashion Week Palais de Tokyo közvetlenül a helyszínről...

p.s... Ville de Saint-Tropez Sénéquier KARL LAGERFELD 2016. május 17. ebéd utáni kávézás, úgy mint általában... Ahogy ott ültem a pirosra festett asztalnál, ami jellemzője ennek az ikonikus helynek, beszélgettünk kicsit lelassult a világ a körülöttem, talán ez lehetett a #kajakóma, majd szemmagasságban hirtelen elsuhant egy kesztyűs kéz, amire felkaptam a fejem... Egy divattervező viselt állandóan tudtam nagyon jól, a kedvencem... Nem sikerült lencsevégre kapnom, hiányzott a Alamy portfóliómból... Abban a pillanatban is már csak az ősz copfját láttam a távolban... Tudod ez olyan volt, amikor a szemeddel tisztán látod, de még az agyaddal nem fogtad fel... Akkortájt már rutinosabb voltam, de mindig azt mondom jókor, jó helyen lenni, az az egyik legnagyobb ajándék... Lefagyva néztem ahogy eltűnt a szemem elől és a gyomrom összeszűkült, hogy már megint lekéstem... Canon 7D Mark II teleobjektívvel mindig a táskámban lapult, cipeltem súlya volt rendesen, de nem bántam... Rózsavölgyi Gyöngyi mondta nekem hajdanán, mikor együtt dolgoztunk az Ez a Divatlap főszerkesztőségében (1978), mikor egyik reggel megkérdeztem Tőle:

- Gyöngyi, miért cipeled állandóan a fényképezőgéped, még akkor is, ha nem dolgozol? ... - lihegve, csörtetett be minden reggel a főszerkesztőségbe, lerogyott szembe velem és eltelt néhány perc még tényleg a valóságban is megérkezett... lemaradhatatlan mosoly az arcán, rám nézett csillogó szemeivel és...

- Incikém, sosem lehet tudni, hogy mikor találkozol azzal a pillanattal, ami az #örökkévalóságnak szól, résen kell lenni... Egy jó fotóriporter mindig magánál hordja még alvás közben is a fényképezőgépét... - nagyot nevettünk és ezzel elindult a napunk... Ez úgy bevésődött az agyamba, pedig akkor még csak modellnek készültem gondolatban, az az út volt előttem és nem gondoltam, hogy évek múlásával átkerülök a fényképezőgép másik oldalára is...

Egy biztos, hogy nem elég, hogy a fotós magányos farkasként él híres fotóművésznő mottója és számomra akkor ez úgy tűnt, mikor olvastam, hogy nem igazán állja a helyét, de tévedtem, de még meg is szakad a fényképezőgép és felszerelések alatt... Nem panaszként mondtam, tényként, szóval megbirkóztam vele 2006. évtől... Biztosan mondtam már köztudott, hogy Ville de Saint-Tropez arról híres, hogy másodpercenként villámgyorsan zajlik az élet, szezonban ez még jobban felgyorsul, ha nem figyelsz lemaradsz a csodákról... Hát ez is egy ilyen volt nekem, mert nem sűrűn lehetett látni már abban az időben a világ egyik legnagyobb divattervezőjét, akinek rezidenciája Monacóban volt... Hirtelen egy gondolat átsuhant az agyamon, erről még sem maradhatok le és máris hallottam a hangom: 

- MJean s.v.p ... Je suis désolé, mais je reviens tout de suite. - és ezzel a lendülettel felkaptam a fényképezőgépem és rohantam Karl Lagerfeld és kísérői után... egy történetem a sok közül, ami Port de Saint-Tropez életemből előbukkant, ami lehet akár egy időutazás is, számomra biztosan az! Egy emlékkép, ami már nem tud megismétlődni, de a nyomat ott lapul az Alamy portfólióm 64. eseményében... BIPHArt dimenzió alkotásommal együtt, ami a fantáziám szüleménye...

Bienvenue á Bord! 

@ilonabarnabiphotonews 

© "RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI UTÓLSÓ MESÉJE" R.I.P

 

Az első reklámfotómat Te készítetted rólam... Ez a Divat Főszerkesztőségében dolgoztunk mind a ketten 1978-ban. Fotósgyakornok voltál és a vizsgádra készültél, de elakadtál, mert a fotómodell nem jött el a megbeszélt időre. Zsigmond Márta főszerkesztő titkárnője voltam, épp levelet írtam a gépen, Te meg leültél velem szembe és arcodon elterülő nagy mosollyal azt mondtad: 

- Te, Inci nem tennéd meg, hogy felmászol erre a létrára én meg lefotóznám veled ezt a rovarirtó terméket... hát én felmásztam, így lett ez örök, szép emlék és én évekig a "rovarirtó leány"...

Fotó: Rózsavölgyi Gyöngyi * Modell: Barna Inci Ilona * 1978.

... már fotós voltam és meglátogattalak a stúdiódban, Te épp órát tartottál a kezdő fotósoknak és úgy mutattál be, hogy: - Barna Inci sztármodell volt, együtt dolgoztunk az Ez a Divatnál és átkerült a fényképezőgép másik oldalára, ami ritkaság a fotós világban... majd nekem elmagyaráztad külön, hogy kell "close up portrait" fotózni jól, ami később az egyik erősségem lett és a mai napig is imádom... most is itt cseng a szavad, amit mondtál akkor, habár erősen kételkedtem, ami látszódott is az arcomon: 

- Inci, ne törődj azzal, hogy nem akarja, csak menj rá elég közel, hogy tökéletes legyen a portréd... - és közben hangosan, huncutul nevettél... évekig szó szerint követtem ezt... és nagyon boldog voltam akkor, mikor felhívtál, hogy nagyon szereted ezt a fotómat, mert ritka pillanat az, mikor a fényképezőgéppel vagy lefotózva. Megtisztelő volt számomra, hogy a Wikipédia és a Facebook weboldalaidon profilfotóként alkalmaztad...  sokat jelentett nekem! Rengeteg, szép közös pillanatunk volt, de ezt a kettőt emeltem ki, mert az én életemben ezek voltak a sorsdöntő pillanatok, amit Te elsőként megerősítettél... Hiszek abban, hogy nincs vége a "Gyöngyi meséinek" ... mesélj... mesélj tovább bárhol is vagy...  mély fájdalom volt a hír, ami még aznap éjjel megtalált... nem tudtam elaludni, nézegettem a régi fotóinkat, a Facebook weboldalad, ezzel nem voltam egyedül... nem kellett kimondani, vagy leírni a szavakat egy piros kicsi szív többet mesélt, amit elküldtünk üzenetben... drága Gyuri erő legyen veled! Sokszor nem láttam a sűrű könnyeimtől akkor, úgy mint most, ahogy írom ezt a visszaemlékezést... Béke és szeretet legyen Veled Drága Gyöngyi! Örök, szép emlék maradt utánad!

Barna Inci Ilona

 

    +Rózsavölgyi Gyöngyi 

                                 (Budapest, 1953. szeptember 29. – Budapest, 2025. január 23.) 

                        magyar fotográfus, fotóriporter, képszerkesztő, tördelőszerkesztő, újságíró. 

 

            "MÁMOROSAN SZERETEM" ŐSZINTÉN MONDHATOM, HOGY MINDENKI SZERETI GYÖNGYI ALKOTÁSAIT

Rózsavölgyi Gyöngyi divatfotóinak utolsó kiállítását Müller Péter Sziámi nyitotta meg. Ez a felvétel erről szól. Akkor, ott még senki nem gondolta ezt, de éreztük, hogy baj van, hiszen nem voltál közöttünk. A saját önálló kiállításod megnyitójáról hiányoztál a pároddal, Vértes György fotóművésszel együtt. Körbe álltunk kézen fogva csendben és mindenki a maga módján küldte feléd gyógyító, szeretet energiáját. Megható pillanatok, méltatás a művészeted iránt, a mindig mosolygós, különleges lényednek, ami most egy méltó búcsúzás TŐLED DRÁGA GYÖNGYI. 

Nyugodj Békében! 

 

 

 

©HÍRESEK, TEHETSÉGESEK ÉS SZÉPEK NAPJAINKBAN IS HALÁSZ ILONA RETRO MAGYAR DIVATVILÁG MODELL, RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI FOTÓMŰVÉSZ...

HAPPY BIRTHDAY 

 

Ilona Halasz was one of the busiest and most sought after models in the 1980’s and 1990’s in Hungary. The still astonishingly beautiful businesswoman could be the envy of Hollywood stars. With her imaginative outfits and radiant personality she grabs the attention of men and women from Budapest to Florida. (Forrás!)

 

HALÁSZ ILONA híres magyar modell * FOTÓ : RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI

"– Anyu? Szerintem Ő a legszebb nő a világon! Karcsú derék, semmi festék, csak pici rúzs kis púder. Szerettem volna olyan szép lenni /„kikenve”, ahogy Anyu mondja /, mint Ő festék nélkül! Nemrég árulta el nekem, hogy kislány korában színésznő szeretett volna lenni. Könyörgött nagyapámnak, hogy engedjék fel Budapestre, mert ha nem engedik, hogy színésznő legyen, akkor apáca lesz! Szerencsémre nem lett apáca, mert beleszeretett Apuba, és én a világra jöhettem! – mondja nevetve. Három éves lehettem, amikor Anyukámtól kikönyörögtem, hogy varrjon nekem egy nagyon bő, virágmintás szoknyát. Természetesen az anyagot én választottam, olyat, amiben jól tudok pörögni, táncolni. Anyukám varrta a ruháimat. Horgolt, kötött, hímzett, mindenhez értett. Én meg mindig körülötte sündörögtem. Így megtanultam, ellestem, amit lehetett, mert egyedül, segítség nélkül is tudni akartam mindent. Határozott véleményem volt mindenről. Négy éves lehettem, amikor nagy hisztit csaptam, mert a kardigánom színe nem passzolt a szoknyámhoz. Mintájában nem volt olyan szín, mint a kardigánomban. Jól megindokoltam, nem?"(Forrás!)

*

RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI magyar fotográfus, fotóriporter, képszerkesztő, tördelőszerkesztő, újságíró, digitális művész * FOTÓ: BARNA ILONA BIPHOTONEWS