#maradjotthon
... 2020. március 13-án érkeztem Saint Tropezba Franciaország egyik legszebb, tengerpart melletti provence hangulatú városába... világ közepének kikiálltott túristák, sztárok, híres, gazdag emberek nyaraló helyére... úgy átlagosan egy nyári szezonban 5 millió ember átutazik ezen a tájon... 1984. óta úgy érzem ez a második hazám, ebben az évben voltam itt először... majd később letelepedtünk, házat vettünk, kialakítottuk életünket a gyerekem apjával 1990-ben... sok-sok év telt el azóta és nagy változások életemben, de egy biztos, hogy ha megérkezem ide, napjaimat nemcsak a napfény aranyozza be, itt boldog vagyok... nem számít, ha esik vagy fúj a mistrál, nem lényeges, hogy mennyi pénzem van... megtanultam a kevésből úgy élni, ahogy szeretek... sikerült beolvadnom az őslakosok közé... rövid visszatekintésem azért, hogy jobban lehessen érteni ragaszkodásomat ehhez a helyhez...
... utazásom mostani célja konkrétan az volt, hogy 2020. március 14-én reggel 8,30h kihajóztunk a
Saint Malo Le Francais régi vitorlással, hogy kibontsa először vitorláit itt ezen a helyen is a nyílt tengeren... az volt a feladatom, hogy fotókat, filmet készítsek megörökíteni azoknak, akik nem tudtak részt venni ezen... én még sosem voltam ehhez hasonló élményben... lenyűgözött a múlt és jelen találkozása... felejthetetlen élmény maradt a hajó rakodóterében kiállított régi fotók, filmek, amik követték a hajó és hajósok, tulajdonosok életét... itt elvesztem, az idő megszünt számomra... a körül ölelő, fából épített hajótest ottrekedt illata elvarázsolt, visszaröpített a múltba...
•
... úgy gondoltam, hogy maradok egy hétig, maximum 10 napig, úgy mint általában... 2020. március 15-én hivatalosan is bejelentette a francia kormány, hogy kijárási tilalmat rendel el a Covid-19 vírus miatt, zárlatot az utazásokra... őszintén mondom, hogy nem igazán volt kedvem repülőre ülni, nemcsak az otthoni helyzet, karantén miatt... nem akartam belélegezni a levegőjét a repülőnek, habár kaptam egy levelet a
wizzair légitársaságtól, hogy megtették az óvintézkedéseket, nem kell tartani a fertőzés veszélyétől... örömmel nyugtáztam ezt, de maradtam!
... azóta itt vagyok a kikötő egyik sorházának, szerencsére erkélyes lakásában... teljesen üres a ház is, nemcsak a város... uralom az egészet... váltogatom a lakásokat, ha kedvem úgy kívánja... írásos papir engedély szükséges, ha kimegyek az utcára... az is megvan... valójában úgy élem itt az életem, mint eddig már hatodik éve, azzal a különbséggel, hogy most nincs körülöttem más, csak néhány szomszéd, aki egész évben itt él... az utcák üresek... a franciák komolyan veszik és betartják azt, hogy #maradjotthon ... tudják, hogy ezzel életüket, életeket menthetnek... a gyorsan terjedő vírus, talán így megfékezhető... legalábbis lelassul...
2020. március 24-e ez a 9. nap reggele kicsit szomorúbb hangulatában, mint az eddigiek... nem süt a nap és hűvösebb a levegő is... kaptam a hírt tegnap Viktor fiamtól, hogy otthon Budán esik a hó, filmes lévén a rövidfilm sem maradt el, ahogy a főváros felett szállingóznak a hópihék... meg sem lepődtem már ezen évek óta ez van, ha ki dugja fejét a tavasz és a növények újra élednek, akkor a hó betakarja őket nemcsak a kertünkben...
Holle Anyó időérzéke kicsit eltolódott az évek során...
...talán ezért is adtam rá a fejem, hogy a történetem, életeutam megírására, összekötöm, mint egy virágcsokrot a fotóimmal... képes...képregény...
...
BIPHOTONEWS írásaim most ebben a beszorított #maradjotthon helyzetben jó támasz lesz ...
(folyt.köv.)
FOTÓIM MÖGÖTT, AZ ÉLETEM
(részlet)
