A következő címkéjű bejegyzések mutatása: France. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: France. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 22., hétfő

©JEAN CLAUDE BRIALY SZÍNÉSZ, RENDEZŐ 40 ÉVES MÚLTJÁT MÉLTÓAN ŐRZI A L'ORANGERIE PARIS CHEF MICHEL PUREN ...

 BIPHOTONEWS EXCLUSIVE

MESÉLŐ FOTÓK

3. rész


14 april 2024 Paris
L'Orangerie Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews


"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren
 

 

L'Orangerie Paris

"It is opposite the Paroisse Saint Louis Island, in this small village in the heart of Paris, found the legendary restaurant Orangerie. This former high place of the Parisian nights scroll saw many celebrities, now enjoying a revival. They are now Michael and Malika Puren that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean-Claude Brialy disappeared. The hotel revives his finest hours in a true spirit to the soul and to customers of whoever occupied and busy for over 40 years.

They are now Chef Michel Puren and Malika Puren directrice that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean Claude Brialy disappeared." (forrás!)

 

April 14 2024,  Paris, France. L'Orangerie Paris faithfully guards the memory of actor and director Jean Claude Brialy in the attraction of Notre Dame, the island of St Louis, the nightlife in Paris. Chef Michel Puren's gourmet offer, a time travel into the taste world of ancient French recipes. Credit Ilona Barna, BIPHOTONEWS, Alamy Live News

"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren
 
p.s... Párizs, Franciaország 2024. április 14. (vasárnap)  
Néhány órája érkeztem, de máris belevetettem magam a környék felfedezésébe, nem először persze, de nem tudtam betelni vele a mai napig sem, mindig újat mutat, egyszerűen varázslatos. Minden karnyújtásnyira a Les Degres de Notre Dame hotelemtől, amit szeretek itt Párizsban... meg akartam maradni hűen az eredethez, átélni, belesüppedni a régi párizsi élet hangulatába, amit imádok és őszintén mondom egy nagy ajándék volt ez a választásom... Azt nyújtotta a 16. században épült hotel, amit vártam, megőrizték a mulandó idő szépségét...
 

A Pont Saint-Louis // Szent-Lajos hídon sétálgattam Canon (since 1937) hű társam a kezemben... Ebből lehet következtetni, hogy nem volt gyors a tempóm, igazából nem is lehetett pontosítok nem is akartam, mert mindig jött velem szembe valami új megfoghatatlan szépség, amit próbáltam lefagyasztani, hogy meg tudjam mutatni Neked is (BIPHOTONEWS Photo Gallery)... Oooups, a híd és sziget neve, csak most esett le, mint tudjuk nincsenek véletlenek Párizst először Louis de Hegyessy//Lajos, gyermekem apja mutatta meg, ha jól emlékszem 1984-ben a Plaza Athéne Hotelban laktunk, innen indult a kalandos életünk, de ez egy másik történet... visszakanyarodva, balra tőlem a Notre Dame gótikus méltóságával kimagaslott még így renoválásakor is, erőt sugárzó igazi "Mi Asszonyunk" látványával... 
 
Notre-Dame Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews
 
...a Szajna partján emberek sütkéreztek, végre ragyogott a nap szinte nyári meleg... volt olyan, aki ebédjét ott fogyasztotta el szabadság szellemében... A gyerekek vidáman játszottak, ugrándoztak körülöttem, kutyák rohangáltak, sokan körbe állták ámultan a görkorcsolyázó akrobatákat, engem is rabul ejtettek bravúros játékukkal... az egész olyan volt érzésben, mintha belecsöppentem volna az igazi párizsi őslakosok életébe... pontosan erre vágytam és köszönöm megkaptam... tudod, csak kérni tudni kell pontosan, hogy mit szeretnél... lassan átértem a Île Saint-Louis // Szent Lajos szigetre ... Előttem a Berthillon terasza csurig tömve vidám emberekkel...na, ezen nem csodálkoztam, ha megnézed rákattintva a névre láthatod, hogy milyen fantasztikus, gourmand sütiket, fagylaltokat kínál, specialitásuk a “fraise des bois melba” kedvencem...
 
(Sziget rövid története: A szigetet a jobb parttal összekötő Pont Marie Christophe Marie-ról, a sziget egyik ingatlanfejlesztőjéről kapta a nevét. 1614-től kezdődően Marie de Medicis, IV. Henrik özvegye és az ifjú király, XIII. Lajos régense főépítője volt. Utasította, hogy töltse be a sziget két részét kettéválasztó csatornát, és építsen tömör kőpartokat a sziget körül. A projekt első része egy új híd volt, a Pont Louis XIII; az első követ maga az ifjú király fektette le, akkor 13 évesen. Különböző problémák hátráltatták a hídon végzett munkálatokat, amelyek csak 1635-ben fejeződtek be. A hídnak öt íve van, mindegyik különböző méretű. A boltívek között fülkéket építettek a szobrok számára, de a rendszer nehézségei miatt soha nem állítottak szobrot a helyükre... forrás! ) ... ha többet szeretnél tudni erről, kattints a forrásra!

Paris, France April 14 2024 // Photo Gallery © #ilonabarnabiphotonews

...fiatalok, kicsik nagyok élvezték talán az első meleg nyári napot ebben az évben velem együtt... nem árt, ha tudod, hogy csak olyan helyre szabad beülni, ami zsúfolásig tömve, mert az biztosan jó és előtte informálódj, hogy mit rendelj, mi a ház specialitása és éttermeknél déli órákban a "Plat du jour"... egy ideig vártam, nézelődtem, fotózgattam a korláthoz dűltem élveztem az életem adott szép pillanatát és hálásan gondoltam azokra, akik megmutatták ezt nekem évekkel ezelőtt... nem volt szerencsém, nem szabadult fel asztal, így tovább mentem, bekanyarodtam a La rue Saint-Louis-en-l’Île Párizs 4. kerületének régi macskaköves utcájába, ami szinte ketté hasítja a szigetet, az egyetlen ilyen utca és mindkét oldalán hagyomány őrző üzletek, éttermek, galériák sokasága... volt rendesen mit nézelődni és arra lettem figyelmes, hogy egy "Lajos" formabeli épp megállt az egyik étterem táblája előtt, feltűnt eleganciája és hosszasan elidőzött a "menü tábla" felett, majd továbbment...már épp indultam volna én is tovább, de valami arra késztetett, hogy én is odamenjek és megnézzem a választékot, majd benéztem az étterembe, a látvány megigézett... klasszikus elegancia és kedvenc sztárjaim a falakon... egyik kedvencem Jean Claude Brialy színész, rendező nézett vissza rám a könyvborítójáról... vacsora előtti időben még üres volt, de egy szőke elegáns hölgy azonnal észrevett és közeledett felém... kérdésemre, hogy kell-e helyet foglalni a vacsorához, kedvesen informált, hogy vasárnap általában csendesebb a hely, nem szükséges és főleg azért is, mert egyedül vagyok... megköszöntem és kértem engedélyt a fotózásra, megkaptam... Megható visszaemlékezés ez a hely, a régi nagy filmsztárok előtt tiszteleg... még egy ideig bolyongtam az utcákon, nem volt könnyű elszakadni, csodahely, de elfáradtam... majd visszatértem a szállodámba, de nem hagyott nyugodni, pedig hidd el, hogy inkább aludtam volna, de eszembe jutott Viktor fiam búcsú mondata a BUD reptéren:
- Anyci, ne hagyd ki a legjobb éttermeket, az örök élmény marad... - ebben is olyan, mint Louis az apja, mindenből a legjobbat és milyen igaz, valahogy ez nem áll tőlem távol én is ezt kedvelem...
...szóval akármennyire is vonzott az ágy melege, nem hagyott nyugodni a hely atmoszférája... jól döntöttem, mert gazdagabb lettem egy egy gourmet élménnyel... talán életem egyik legkellemesebb, nyugodtabb estjét töltöttem el, ízletes, finom könnyű francia menü elfogyasztásával, amit az egyik kedvenc francia borászatom MAURIN DE MAURES rozéjával öblítettem le... Ez az ismeretség még Saint-Tropez életformám vonzáskörébe tartozott, így könnyű volt a választásom... 
 

 
... közben egy rövid filmet összeállítottam és felraktam az #ilonabarnabiphotonews instagram oldalamra... Ezt a vacsorám végeztével megmutattam Chef Michel Puren és Malika Puren az étterem tulajdonosainak... arra gondoltam, hogy ezzel köszönöm meg a remek estét, amit nekik köszönhettem. Örömhullám vonult át az ódon falak között és ezzel kezdetét vette a barátkozásunk, még a kedvencük is hozzánk csatlakozott... így lettem gazdagabb egy olyan történettel, hogy nagyon boldogok, hogy megőrizhetik és továbbvihetik Jean Claude Brialy színész, rendező hagyományát, aki 40 évig tulajdonosa volt ennek az étteremnek és itt megfordult szinte minden híresség abból a korból, ha a falak suttogni tudnának rengeteg történetet mesélnének...Nagy ajándéknak érzik, hogy az otthonukat is itt tudták ebben a környezetben az egyik legjobb kerületében Párizsnak a ház fenti emeletén kialakítani... kell ennél szebb, szerintem EZ MINDEN! 

 
 
L'Orangerie rövid története:
1969-ben Claude Chabrol mozijának „Beau Serge”-je, az úriemberekre vágyó hölgyek szívtiprója, Jean-Claude Brialy színész vásárolt egy pompás kávéházat  Saint-Louis szigetén és egy mesebeli étteremmé alakította át. A L'Orangerie de Brialy egy sikeres, divatos étterem, ahol az új világba belefáradt ősidők néhány hercegnője bágyadtan betévedt. Mások, nemzetközi sztárok szeretik könnyedén álcázni magukat ezért törzshelyük lett: Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas és Marlon Brando. A rue Saint-Louis en l’Île 28. szám alatt található Orangerie-t most Orangerie Parisnak hívják. A hely megőrizte finom környezetét, számos utalással a mozira és a hely egykori tulajdonosára: az elegáns Jean-Claude Brialy színészre!
 
*
 
L'ORANGERIE
28 rue Saint-Louis en l'Île dans le 4ème arrondissement de Paris
 

En 1969, le “Beau Serge” du cinéma de Claude Chabrol, le tombeur de ces dames désireux des messieurs, le bien nommé Jean-Claude Brialy achète un bougnat café charbon sur l’île Saint-Louis et le transforme en restaurant de conte de fée.

L’Orangerie de Brialy est une réussite de restaurant mondain où se sustentent, languissantes, quelques duchesses des temps anciens fatiguées du monde nouveau.

D’autres, des stars internationales, aiment s’y camoufler en toute simplicité : Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas, et Marlon Brando.

Au 28 rue Saint-Louis en l'Île, l’Orangerie se nomme désormais l’Orangerie Paris.

L’endroit a gardé son cadre délicat avec de nombreuses références au cinéma et à l’ancien propriétaire des lieux : l’élégant Jean-Claude Brialy !

Ki volt Jean-Claude Brialy? 

Jean-Claude Brialy Aumaleban született, Francia Algériában, a mai algír földön elhelyezkedő Sour El-Ghoziane-ban, 1933. március 30-án. Apja a francia hadsereg katonája lett, ezért Jean-Claude családjával 1942-ben Franciaországba költözött, majd 1954-ben egyedül ment Párizsba, hogy színész lehessen.

Filmes karrierjét 1956-ban kezdte az Elena és a férfiakban. A következő években olyan alkotásokban csillogtatta meg tudását, mint a Fevonó a vérpadra, A szép Serge, a Szeretők, a Christine, az Unokafivérek, a Négyszáz csapás, Az iskola útja, a Vagányok éjszakája, a Szerelemmel látni, a Híres szerelmek, a Magánélet, a Chéri, melynek címszereplője volt, az Arsene Lupin, Az ördög és a tízparancsolat, a Svéd kastély és a Férifvadászat. 1964-ben a Tonio Kröger főszereplője volt, 1967-ben Sergeként láthattuk az Annaban és Cajellaként A Vatikán hadműveletben. 1972-ben Paul Kastnert játszotta A halott asszony visszatérben. 1976-ban Brumairet alakította a Tojásrántottában, Pierre Bizetet A szentévben és Waltot a Baroccoban. 1979-ben feltűnt Az úszómesterben és a Bobo Jaccoban. 1985-ben A csitri Samje volt, 1990-ben közreműködött a Kutyaparadicsomban.1996-ban René Sandre bőrébe bújt az Árnyjátékban. Utolsó munkája 2007-ben volt a Monsieur Maxben. 2007. május 30-án halt meg. (forrás!)

2022. január 4., kedd

@2022 SUMMER - NYÁR - DIVAT - FASHION - MODE - SAINT-TROPEZ, FRANCE

 





p.s... 2021 december 31... esti séta közben Saint-Tropez utcáin a kirakatokban gyönyörködtem ... tavaly ebben az időszakben letakart vitrinek voltak mindenhol, már azt hittem sosem lesz divat (sem) ebben az életemben... csak néhány fotó, van több is persze, de mára ennyi a nyári hangulat kedvéért...

2021. október 2., szombat

@CED VERNAY PIXEL ART EXPO Á LAVOIR VASSEROT SAINT-TROPEZ

LAVOIR VASSEROT

EXPOSITON DU 30 SEPT, 2021 - 06 OCT, 2021.

RUE QUARANTA - SAINT-TROPEZ

INFO: +33 06 51 16 33 68





L’exposition « Pixel Art » présentera à la fois ses portraits réalisés en collages de confettis que ses peintures à l’huile qui de près semblent abstraites mais qui, en prenant du recul, deviennent parfaitement figuratives.

Savoir prendre de la distance face aux écrans qui nous transforment en Homo Digitalis, en homme pixellisé, voila un des principal message diffusé par Ced VERNAY à travers ses oeuvres. Alors comme un pied de nez à ce questionnement, il nous invite aussi à regarder certaines de ses peintures à travers les écrans de nos téléphones portables afin de les transformer instantanément de l’abstrait au figuratif. Effet magique garanti !

Ced VERNAY sera présent pour présenter cette nouvelle exposition du 30 septembre au 6 octobre de 11h00 à 20h00 pendant les Voiles de Saint-Tropez. (forrás!)

Entrée Libre





2021. április 22., csütörtök

©SAINT TROPEZ KARANTÉN IDEJÉN • MAI NAP A MUNKÁSOKÉ ITT A KIKÖTŐBEN...

 




Saint Tropez, France 2021.április 22. (szerda)
p.s... néhány pillanatot kiragadtam a ritkán látható tevékenységekből itt Saint Tropez kikötőjében... néhány másodpercre kinyílt Villanova hatalmas hangár ajtaja mögötte egy hajómotor szerelést csíptem el... na, ne gondold, hogy ez sokáig tartott, talán 30 mp-ig, de nekem épp elég volt... majd a SPORTMER óriás álványát tisztogatás közben... elmúlt néhány év alatt még sosem láttam, azt gondoltam, hogy az idő vasfogára bízzák mindezt...  VIA LOCATION Le sens du service meghozta végre a várva várt berendezéseket... ritka pillanatok, gondoltam megmutatom Neked, hogy akármi is a híre ennek a helynek, az emberek itt is dolgoznak szorgalmasan... 

2020. március 24., kedd

©FOTÓIM MÖGÖTT, AZ ÉLETEM ... #maradjotthon


#maradjotthon

...  2020. március 13-án érkeztem Saint Tropezba Franciaország egyik legszebb, tengerpart melletti provence hangulatú városába... világ közepének kikiálltott túristák, sztárok, híres, gazdag emberek nyaraló helyére... úgy átlagosan egy nyári szezonban 5 millió ember átutazik ezen a tájon... 1984. óta úgy érzem ez a második hazám, ebben az évben voltam itt először... majd később letelepedtünk, házat vettünk, kialakítottuk életünket a gyerekem apjával 1990-ben... sok-sok év telt el azóta és nagy változások életemben, de egy biztos, hogy ha megérkezem ide, napjaimat nemcsak a napfény aranyozza be, itt boldog vagyok... nem számít, ha esik vagy fúj a mistrál, nem lényeges, hogy mennyi pénzem van... megtanultam a kevésből úgy élni, ahogy szeretek... sikerült beolvadnom az őslakosok közé... rövid visszatekintésem azért, hogy jobban lehessen érteni ragaszkodásomat ehhez a helyhez...
... utazásom mostani célja konkrétan az volt, hogy 2020. március 14-én reggel 8,30h kihajóztunk a Saint Malo Le Francais régi vitorlással, hogy kibontsa először vitorláit itt ezen a helyen is a nyílt tengeren... az volt a feladatom, hogy fotókat, filmet készítsek megörökíteni azoknak, akik nem tudtak részt venni ezen... én még sosem voltam ehhez hasonló élményben... lenyűgözött a múlt és jelen találkozása... felejthetetlen élmény maradt a hajó rakodóterében kiállított régi fotók, filmek, amik követték a hajó és hajósok, tulajdonosok életét... itt elvesztem, az idő megszünt számomra... a körül ölelő, fából épített hajótest ottrekedt illata elvarázsolt, visszaröpített a múltba...
... úgy gondoltam, hogy maradok egy hétig, maximum 10 napig, úgy mint általában... 2020. március 15-én hivatalosan is bejelentette a francia kormány, hogy kijárási tilalmat rendel el a Covid-19 vírus miatt, zárlatot az utazásokra... őszintén mondom, hogy nem igazán volt kedvem repülőre ülni, nemcsak az otthoni helyzet, karantén miatt... nem akartam belélegezni a levegőjét a repülőnek, habár kaptam egy levelet a wizzair légitársaságtól, hogy megtették az óvintézkedéseket, nem kell tartani a fertőzés veszélyétől... örömmel nyugtáztam ezt, de maradtam!
... azóta itt vagyok a kikötő egyik sorházának, szerencsére erkélyes lakásában... teljesen üres a ház is, nemcsak a város... uralom az egészet... váltogatom a lakásokat, ha kedvem úgy kívánja... írásos papir engedély szükséges, ha kimegyek az utcára... az is megvan... valójában úgy élem itt az életem, mint eddig már hatodik éve, azzal a különbséggel, hogy most nincs körülöttem más, csak néhány szomszéd, aki egész évben itt él... az utcák üresek... a franciák komolyan veszik és betartják azt, hogy #maradjotthon ... tudják, hogy ezzel életüket, életeket menthetnek... a gyorsan terjedő vírus, talán így megfékezhető... legalábbis lelassul...
2020. március 24-e ez a 9. nap reggele kicsit szomorúbb hangulatában, mint az eddigiek... nem süt a nap és hűvösebb a levegő is... kaptam a hírt tegnap Viktor fiamtól, hogy otthon Budán esik a hó, filmes lévén a rövidfilm sem maradt el, ahogy a főváros felett szállingóznak a hópihék... meg sem lepődtem már ezen évek óta ez van, ha ki dugja fejét a tavasz és a növények újra élednek, akkor a hó betakarja őket nemcsak a kertünkben... Holle Anyó időérzéke kicsit eltolódott az évek során...


...talán ezért is adtam rá a fejem, hogy a történetem, életeutam megírására, összekötöm, mint egy virágcsokrot a fotóimmal...  képes...képregény...
...  BIPHOTONEWS  írásaim most ebben a beszorított #maradjotthon helyzetben jó támasz lesz ... 
(folyt.köv.)


FOTÓIM MÖGÖTT, AZ ÉLETEM
(részlet)
FOTÓIM MÖGÖTT, AZ ÉLETEM
(Barna Inci)

2019. április 30., kedd

©LE JURY 2019 FESTIVAL DE CANNES

Festival de Cannes
2019. máj. 14., K – 2019. máj. 25., Szo

LE JURY 2019 FESTIVAL DE CANNES / BIPHOTONEWS / DOWNLOAD EVENTS
LE JURY 2019
Alejandro Gonzalez Iñárritu – Président
(Réalisateur, producteur & scénariste / Mexique)
Elle Fanning
(Actrice / États-Unis)
Maimouna N’Diaye
(Actrice, réalisatrice / Burkina Faso)
Kelly Reichardt
(Réalisatrice, scénariste & monteuse / États-Unis)
Alice Rohrwacher
(Réalisatrice, scénariste & productrice / Italie)
Enki Bilal
(Auteur de bandes-dessinées, réalisateur / France)
Robin Campillo
(Réalisateur, scénariste & monteur / France)
Yorgos Lanthimos
(Réalisateur, scénariste & producteur / Grèce)
Paweł Pawlikowski
(Réalisateur & scénariste / Pologne)



@ilonabarnabiphotonews

@ilonabarnabiphotonews
BIPHOTONEWS download * letölthető * télécharger pro. photos