RETRO EZ A DIVATLAP * BARNA INCI ILONA HIVATALOS WEBOLDALA, AMI A DIVATRÓL SZÓL...Legendás, híres magyar modellek, divattervezők, fotóművészek a XX. századból. * Barna Inci Ilona '70-'80-'90-es években (1978-1994) fotómodell, manöken, "Sztár Tonik" arca, archíve felvételei, történetei napjainking * 2006. évtől a fényképezőgép másik oldalán: @ilonabarnabiphotonews @BIPHArt
p.s... Mammut piactér, a helyszín szokatlan, de ezzel senki nem törődött... Retro, old scool hangulatban élveztük a szabadtér örömét és vártuk, hogy CHARLIE
a színpadra lépjen, amit nagyon ügyesen oldottak meg, mindenki rálátott
még a felső teraszokról is és a hangzás tökéletes volt végig... 77 egy
olyan szám, ami méltóságot, tiszteletet érdemel, főleg egy rock, jazz,
blues, soul, funk sztár, egy igazi művész esetében... most voltam
először Charlie koncerten, őszintén mondom, hogy sajnáltam volna, ha
kimaradt volna az életemből... Remek hangulatot varázsolt röpke pillanat
alatt... Sokszor láttam már az átváltozást, az évek "leolvadását" a
színpad varázsát művészeken a világban szerte-szét Cannes, Párizs, New
York, London, Saint-Tropez és sorolhatnám tovább, ezt láthattuk tegnap
este is... CHARLIE
átszellemültségével nemcsak transzformálódott, de megidézte a
jelenlévők fiatalkorát is... öröm, boldogság áramlása kézzel fogható
volt...Milyen igaz, hogy a művészet kortalanul határtalan...
Horváth Károly, ismertebb nevén Charlie, Liszt Ferenc-díjas
magyar énekes, könnyűzenész, a rock, jazz, blues, funky jellegzetes
hangú előadóművésze. Eredetileg balett táncosnak készült, később még
színészként is feltűnt, és színházban is szerepelt. Székesfehérvári
gimnazista évei során alapította első rockegyüttesét.
Charlie a
magyar pop- és rocktörténet egyik legendás alakja, aki ott volt a
hatvanas évekbeli alapok lerakásánál, rocktörténeti jelentőségű
zenekarok tagja volt, bár sem a Decca, sem az Olympia után nem maradt
fenn túl sok hangfelvétel. Pedig itthon az elsők között használtak
rockzenében fúvós hangszereket, és ötvöztek progresszív elemeket
soullal. Charlie azonban csak ezután vált igazán ismertté, amikor
csatlakozott a Generálhoz és a funkrock egyik hazai alapzenekarra
lettek, ottani zenésztársával, Tátrai Tiborral alapította meg a Tátrai
Bandet a nyolcvanas évek végén, amivel aztán végképp csúcsra jutott.
A
kilencvenes évek egyik legnépszerűbb formációja mellett pedig 1994-től
szólókarrierjével is termelte a slágereket. Egyéni stílusát – persze
összetéveszthetetlen tónusú hangján túl – a blues, a jazz és a soul
gazdag hangszerelésű, sokrétű ötvözete jellemzi, na meg az, hogy dalai
mindig az általa megélt élethelyzetekre reflektálnak, a dalszövegek
személyességével könnyen lehet azonosulni.
Charlie 2020-ban sok év szünet után is egy rá oly jellemző jegyeket mutató nagylemezt adott ki Mindenen túl címmel. (Forrás!)
'80-as évek Retro Magyar Divatvilág & BIPHOTO... +
(részlet a hamarosan megjelenő képeskönyvemből)
#ilonabarnabiphotonews #barnainciilona
EZ A DIVAT 1978. 7. 31. évfolyam // Címlap: Komjáthy Ági modell // Fotó: Lengyel Miklós // Belső fekete-fehér: Barna Inci Ilona modell // Fotó: Sümeghy Zoltán
p.s... bocs, de megint előkerültek a régi Ez a Divat lapok ebben a szélsőséges időjárásban a "Retro Bőröndöm" mélyéről... Ma időm és kedvem is volt visszalépni az időben... a fotók rendszerezése sok időt igényel többet, mint gondoltam, de nem hagyom magam most a végére járok... Az első Ez a Divat újság, amiben a fotók rólam megjelentek... Zsigmond Márta a főszerkesztő igazán nagy vonalú volt velem, utólag is nagy köszönet... még meg sem melegedtem, ahogy Nagyim mondaná a szerkesztőségben, mint titkárnő, máris hemzsegtem a lapban... Ne gondold, hogy akkor ennek tudatában voltam, sőt őszintén mondhatom talán a mai napig fel sem fogtam, hogy milyen kiváltságos helyzetem volt... Ezt az egy fekete-fehér fotómat választottam ki a több témából, de "kiollóztam" az összeset a történetükkel... (részlet)
"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren]
"It
is opposite the Paroisse Saint Louis Island, in this small village in
the heart of Paris, found the legendary restaurant Orangerie. This
former high place of the Parisian nights scroll saw many celebrities,
now enjoying a revival. They are now Michael and Malika Puren that take
home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator
Jean-Claude Brialy disappeared. The hotel revives his finest hours in a
true spirit to the soul and to customers of whoever occupied and busy
for over 40 years.
April
14 2024, Paris, France. L'Orangerie Paris faithfully guards the memory
of actor and director Jean Claude Brialy in the attraction of Notre
Dame, the island of St Louis, the nightlife in Paris. Chef Michel
Puren's gourmet offer, a time travel into the taste world of ancient
French recipes. Credit Ilona Barna, BIPHOTONEWS, Alamy Live News
"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren]
p.s... Párizs, Franciaország 2024. április 14. (vasárnap)
Néhány órája érkeztem, de máris belevetettem magam a környék felfedezésébe, nem először persze, de nem tudtam betelni vele a mai napig sem, mindig újat mutat, egyszerűen varázslatos. Minden karnyújtásnyira a Les Degres de Notre Dame hotelemtől, amit szeretek itt Párizsban... meg akartam maradni hűen az eredethez, átélni, belesüppedni a régi párizsi élet hangulatába, amit imádok és őszintén mondom egy nagy ajándék volt ez a választásom... Azt nyújtotta a 16. században épült hotel, amit vártam, megőrizték a mulandó idő szépségét...
A Pont Saint-Louis // Szent-Lajos hídon sétálgattam Canon (since 1937) hű társam a kezemben... Ebből lehet következtetni, hogy nem volt gyors a tempóm, igazából nem is lehetett pontosítok nem is akartam, mert mindig jött velem szembe valami új megfoghatatlan szépség, amit próbáltam lefagyasztani, hogy meg tudjam mutatni Neked is (BIPHOTONEWS Photo Gallery)... Oooups, a híd és sziget neve, csak most esett le, mint tudjuk nincsenek véletlenek Párizst először Louis de Hegyessy//Lajos, gyermekem apja mutatta meg, ha jól emlékszem 1984-ben a Plaza Athéne Hotelban laktunk, innen indult a kalandos életünk, de ez egy másik történet... visszakanyarodva, balra tőlem a Notre Dame gótikus méltóságával kimagaslott még így renoválásakor is, erőt sugárzó igazi "Mi Asszonyunk" látványával...
...a Szajna partján emberek sütkéreztek, végre ragyogott a nap szinte nyári meleg... volt olyan, aki ebédjét ott fogyasztotta el szabadság szellemében... A gyerekek vidáman játszottak, ugrándoztak körülöttem, kutyák rohangáltak, sokan körbe állták ámultan a görkorcsolyázó akrobatákat, engem is rabul ejtettek bravúros játékukkal... az egész olyan volt érzésben, mintha belecsöppentem volna az igazi párizsi őslakosok életébe... pontosan erre vágytam és köszönöm megkaptam... tudod, csak kérni tudni kell pontosan, hogy mit szeretnél... lassan átértem a ÎleSaint-Louis // Szent Lajos szigetre ... Előttem a Berthillon terasza csurig tömve vidám emberekkel...na, ezen nem csodálkoztam, ha megnézed rákattintva a névre láthatod, hogy milyen fantasztikus, gourmand sütiket, fagylaltokat kínál, specialitásuk a “fraise des bois melba” kedvencem...
(Sziget rövid története: A szigetet a jobb parttal összekötő Pont Marie Christophe Marie-ról, a sziget egyik ingatlanfejlesztőjéről kapta a nevét.1614-től kezdődően Marie de Medicis, IV. Henrik özvegye és az ifjú király, XIII. Lajos régense főépítője volt.Utasította, hogy töltse be a sziget két részét kettéválasztó csatornát, és építsen tömör kőpartokat a sziget körül.A projekt első része egy új híd volt, a Pont Louis XIII;az
első követ maga az ifjú király fektette le, akkor 13 évesen. Különböző
problémák hátráltatták a hídon végzett munkálatokat, amelyek csak
1635-ben fejeződtek be. A hídnak öt íve van, mindegyik különböző méretű.A
boltívek között fülkéket építettek a szobrok számára, de a rendszer
nehézségei miatt soha nem állítottak szobrot a helyükre... forrás! ) ... ha többet szeretnél tudni erről, kattints a forrásra!
...fiatalok, kicsik nagyok élvezték talán az első meleg nyári napot ebben az évben velem együtt... nem árt, ha tudod, hogy csak olyan helyre szabad beülni, ami zsúfolásig tömve, mert az biztosan jó és előtte informálódj, hogy mit rendelj, mi a ház specialitása és éttermeknél déli órákban a "Plat du jour"... egy ideig vártam, nézelődtem, fotózgattam a korláthoz dűltem élveztem az életem adott szép pillanatát és hálásan gondoltam azokra, akik megmutatták ezt nekem évekkel ezelőtt... nem volt szerencsém, nem szabadult fel asztal, így tovább mentem, bekanyarodtam a La rue Saint-Louis-en-l’Île Párizs 4. kerületének régi macskaköves utcájába, ami szinte ketté hasítja a szigetet, az egyetlen ilyen utca és mindkét oldalán hagyomány őrző üzletek, éttermek, galériák sokasága... volt rendesen mit nézelődni és arra lettem figyelmes, hogy egy "Lajos" formabeli épp megállt az egyik étterem táblája előtt, feltűnt eleganciája és hosszasan elidőzött a "menü tábla" felett, majd továbbment...már épp indultam volna én is tovább, de valami arra késztetett, hogy én is odamenjek és megnézzem a választékot, majd benéztem az étterembe, a látvány megigézett... klasszikus elegancia és kedvenc sztárjaim a falakon... egyik kedvencem Jean Claude Brialy színész, rendező nézett vissza rám a könyvborítójáról... vacsora előtti időben még üres volt, de egy szőke elegáns hölgy azonnal észrevett és közeledett felém... kérdésemre, hogy kell-e helyet foglalni a vacsorához, kedvesen informált, hogy vasárnap általában csendesebb a hely, nem szükséges és főleg azért is, mert egyedül vagyok... megköszöntem és kértem engedélyt a fotózásra, megkaptam... Megható visszaemlékezés ez a hely, a régi nagy filmsztárok előtt tiszteleg... még egy ideig bolyongtam az utcákon, nem volt könnyű elszakadni, csodahely, de elfáradtam... majd visszatértem a szállodámba, de nem hagyott nyugodni, pedig hidd el, hogy inkább aludtam volna, de eszembe jutott Viktor fiam búcsú mondata a BUD reptéren:
- Anyci, ne hagyd ki a legjobb éttermeket, az örök élmény marad... - ebben is olyan, mint Louisaz apja, mindenből a legjobbat és milyen igaz, valahogy ez nem áll tőlem távol én is ezt kedvelem...
...szóval akármennyire is vonzott az ágy melege, nem hagyott nyugodni a hely atmoszférája... jól döntöttem, mert gazdagabb lettem egy egy gourmet élménnyel... talán életem egyik legkellemesebb, nyugodtabb estjét töltöttem el, ízletes, finom könnyű francia menü elfogyasztásával, amit az egyik kedvenc francia borászatom MAURIN DE MAURES rozéjával öblítettem le... Ez az ismeretség még Saint-Tropez életformám vonzáskörébe tartozott, így könnyű volt a választásom...
... közben egy rövid filmet összeállítottam és felraktam az #ilonabarnabiphotonews instagram oldalamra... Ezt a vacsorám végeztével megmutattam Chef Michel Puren és Malika Puren
az étterem tulajdonosainak... arra gondoltam, hogy ezzel köszönöm meg a
remek estét, amit nekik köszönhettem. Örömhullám vonult át az ódon
falak között és ezzel kezdetét vette a barátkozásunk, még a kedvencük is
hozzánk csatlakozott... így lettem gazdagabb egy olyan történettel,
hogy nagyon boldogok, hogy megőrizhetik és továbbvihetik Jean Claude Brialy
színész, rendező hagyományát, aki 40 évig tulajdonosa volt ennek az
étteremnek és itt megfordult szinte minden híresség abból a korból, ha a
falak suttogni tudnának rengeteg történetet mesélnének...Nagy
ajándéknak érzik, hogy az otthonukat is itt tudták ebben a környezetben
az egyik legjobb kerületében Párizsnak a ház fenti emeletén
kialakítani... kell ennél szebb, szerintem EZ MINDEN!
1969-ben Claude Chabrol mozijának „Beau Serge”-je, az úriemberekre vágyó hölgyek szívtiprója, Jean-Claude Brialy színész vásárolt egy pompás kávéházat Saint-Louis szigetén és egy mesebeli étteremmé alakította át.A L'Orangerie de Brialy egy sikeres, divatos étterem, ahol az új világba belefáradt ősidők néhány hercegnője bágyadtan betévedt.Mások,
nemzetközi sztárok szeretik könnyedén álcázni magukat ezért törzshelyük
lett: Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas és Marlon Brando.A rue Saint-Louis en l’Île 28. szám alatt található Orangerie-t most Orangerie Parisnak hívják.A
hely megőrizte finom környezetét, számos utalással a mozira és a hely
egykori tulajdonosára: az elegáns Jean-Claude Brialy színészre!
*
L'ORANGERIE
28 rue Saint-Louis en l'Île dans le 4ème arrondissement de Paris
En 1969, le “Beau Serge” du cinéma de Claude Chabrol, le tombeur de ces dames désireux des messieurs, le bien nommé Jean-Claude Brialy achète un bougnat café charbon sur l’île Saint-Louis et le transforme en restaurant de conte de fée.
L’Orangerie
de Brialy est une réussite de restaurant mondain où se sustentent,
languissantes, quelques duchesses des temps anciens fatiguées du monde
nouveau.
D’autres, des stars internationales, aiment s’y camoufler en toute simplicité : Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas, et Marlon Brando.
Au 28 rue Saint-Louis en l'Île, l’Orangerie se nomme désormaisl’Orangerie Paris.
L’endroit a
gardé son cadre délicat avec de nombreuses références au cinéma et à
l’ancien propriétaire des lieux : l’élégant Jean-Claude Brialy !
Ki volt Jean-Claude Brialy?
Jean-Claude Brialy Aumaleban
született, Francia Algériában, a mai algír földön elhelyezkedő Sour
El-Ghoziane-ban, 1933. március 30-án. Apja a francia hadsereg katonája
lett, ezért Jean-Claude családjával 1942-ben Franciaországba költözött,
majd 1954-ben egyedül ment Párizsba, hogy színész lehessen.
Filmes karrierjét 1956-ban kezdte az Elena és a férfiakban. A
következő években olyan alkotásokban csillogtatta meg tudását, mint a
Fevonó a vérpadra, A szép Serge, a Szeretők, a Christine, az
Unokafivérek, a Négyszáz csapás, Az iskola útja, a Vagányok éjszakája, a
Szerelemmel látni, a Híres szerelmek, a Magánélet, a Chéri, melynek
címszereplője volt, az Arsene Lupin, Az ördög és a tízparancsolat, a
Svéd kastély és a Férifvadászat. 1964-ben a Tonio Kröger főszereplője
volt, 1967-ben Sergeként láthattuk az Annaban és Cajellaként A Vatikán
hadműveletben. 1972-ben Paul Kastnert játszotta A halott asszony
visszatérben. 1976-ban Brumairet alakította a Tojásrántottában, Pierre
Bizetet A szentévben és Waltot a Baroccoban. 1979-ben feltűnt Az
úszómesterben és a Bobo Jaccoban. 1985-ben A csitri Samje volt, 1990-ben
közreműködött a Kutyaparadicsomban.1996-ban René Sandre bőrébe bújt az
Árnyjátékban. Utolsó munkája 2007-ben volt a Monsieur Maxben. 2007.
május 30-án halt meg. (forrás!)
"EGY KICSIT A MAGÁNÉLETRŐL" * VÁMOS MAGDA "EGY KICSIT A MAGÁNÉLETRŐL" MAGYAR DIVAT SZÖVETSÉG ALAPÍTÓJA *ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖKE MESÉL A RETRO DIVATRÓL, SZTÁR MANÖKENEKRŐL, MAGYAR DIVAT INTÉZET UTAZÁSAIRÓL... ARCHÍVE FOTÓIVAL HITELESÍTVE ELŐSZÖR MESÉL AZ IMÁDOTT APJÁRÓL, ELSŐ SZERELMÉRŐL, FÉRJEIRŐL... MINDEZ, A 3* BARÁTI KÖRBEN SZÜLETÉSNAPJÁN 2019. JÚNIUS 24-ÉN
HELYSZÍN: BIPHOTO STUDIO BUDAPEST GUGGERHEGY HU-1025.
Bonjour á tous ❤ BIPHOTONEWS EXCLUSIVE MESÉLŐ FOTÓK 2. SAINT-TROPEZ, A SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA...
p.s... SAINT-TROPEZ, ez a világ közepének kikiáltott, sztárok által híressé vált tengerparti település, Brigitte Bardot 1955-ben Roger Vadim filmrendező első filmforgatásával kezdődött és folytatódott a Louis de Funés Saint-Tropez-i csendőrök filmekkel, majd világsztárok közkedvelt divatos helye lett ...néhány IKON-t megemlítenék a sok közül, mert nem úszták meg landoltak a BIPHOTONEWS archív felvételei között, Johnny Hallyday, ENRICO MACIAS le chanteur de la paix, Rod StewartTv1, KARL LAGERFELD, David De Nardi, Pascal Villanova...(végtelen a listám, de most ennyit emeltem ki...) Saint-Tropez iránti igaz szerelem számomra még a '80-as évek elején kezdődött... Louis de Hegyessy (1941. november 13 - 2023. december 10.), gyermekem apjával megérkeztünk a Hotel Byblos Saint-Tropez-ba és azt éreztem, nem a luxus miatt gondolhatod, hogy otthon vagyok... akkortájt magyar ember nem igazán jutott el erre a misztikus Provence-Alpes-Cote d'Azur, France egyik féltve őrzött, legendás halászfalujába... csodás meglepetés volt, mikor két magyar származású művésszel összehozott a sorsom és barátaim lettek, akik már ott éltek évek óta Ivan Hor és Sandor Schneider... Ez a rövid film most nem erről szól, ez az elköszönésem attól az életformámtól, amit nagy ajándékként megkaptam az élettől és tiszteletem jeléül M Jean Atkatlian (1931. január 06 - 2024. április 18.) kurátoromnak, nagyon kedves barátomnak, aki 90 évesen megvalósította álmát a művészetek iránti imádata jelképeként, az Artdeconews Sainttropez Galériát (elnöke, alapítója)... Egy korszak megint véget ért, amire nagy szeretettel gondolok... Nem azt jelenti, hogy nem utazom oda vissza többé, a szerelem érzésem Saint-Tropez felé nem halványodott, csak ez már más lesz, egy másik úti cél... és az élet megy tovább... szóval ez a rövid szösszenet, amit összevágtam a felvételeimből, a kedvenc helyeimről rövid összefoglaló a természetes szépségükkel, olyan formában, ahogy elém tárultak, ahogy átéltem mindenféle digitális trükk nélkül, mert számomra így a legcsodálatosabb és "EZ MINDEN" ... I ❤ Saint-Tropez ❤ #ilonabarnabiphotonews
