BARNA 'INCI' ILONA
FOTÓIM MÖGÖTT ÉN VAGYOK
Ilona Inci Barna BiphotoNews Artdeconews Sainttropez
Wikipedia forrás: http://retroezadivatlap.blogspot.com
Fotó: T. Balogh László
Divattervező: Borszéki Zita
BARNA 'INCI' ILONA
FOTÓIM MÖGÖTT ÉN VAGYOK
Ilona Inci Barna BiphotoNews Artdeconews Sainttropez
Wikipedia forrás: http://retroezadivatlap.blogspot.com
Fotó: T. Balogh László
Divattervező: Borszéki Zita
80'-AS ÉVEK DUNAPARTI REKLÁM FOTÓZÁS TÖRTÉNETE, AMI ÚJRAÉLEDT 2025. ŐSZÉN HARGITAY GÁBOR MODELLNEK KÖSZÖNHETŐEN
JÓ VOLT! Egy Óbudai kerthelységben találkoztunk, Tojás, és K. Zsolt verbuválására. Régi arcok, fiatal emlékek felelevenedtek. Sütő Enikő szépségével, eleganciájával emelte a nívót. Kérdeztem tőle, emlékszik -e egy bizonyos dunaparti fotózásra. Kérdezte a Barna Icával? Bizony, van is róla képem. Az ott lévők fele mind disszidált anno, ki így, ki úgy. Visszajöttek, jobb itt. Mondták. Kedves emberek, némelyikre rá lehet ismerni, másoknál csak a szemük, hangjuk idézi a múltat. A múltunk szerintem jó volt, szerintük nem. Azért pattantak le, de hazajöttek. A Fény utcai piac teraszán kávéztam, nézelődtem. Ahova leültem már ült egy úr. Beszélgettünk, mesélt, ő is kint élt, négyszer elvált, az első felesége Barna Ilona volt, akivel a Duna parton mutattuk be a fürdőruhákat. Érdekes időzítés, Ica Franciaországban él, a közös fiuk itthon van. A fénykép alapján nem múlt el az idő, remélem Barna Ica ma is csinos, és jól van. Mindkét lány szép volt, ma is azok, én meg csak szerényen középen, de jókedvűen, “becsajoztam”. |
*
FOTÓIM MÖGÖTT ÉN VAGYOK (részlet)
MESÉLŐ REKLÁMFOTÓK A XX. SZÁZADBÓL
2025. szeptember 25. (egy történet újraéledt)
p.s... 💯👀Előre is elnézést kérek, de nem emlékszem pontosan erre a fotózásra és a történetre sem... kész szerencse, hogy Sütő Enikő-nek még fotója is volt erről, legalább én is láthattam most néhány év után 🙂 először... igaz, erre a bejegyzésre Olaszország Stresa városában élő Agi Szlavy hívta fel a figyelmemet, átküldte messengeren... kicsit meglepődten a történeten, de így legalább van lehetőségem pontosítani, mert mégiscsak rólam van szó!... volt időszak, amikor nem törődtem ilyen kicsinyes dolgokkal, de úgy látszik idő haladtával érzékenyebb lettem... szóval.., a jobboldali fotón a "kaftános" én vagyok ez nem kérdés... 🙂 .., de ez a virágos fürdőruhás nekem úgy tűnik, hogy Szalacsi Mariann ... aki ismeri a történetet jelentkezzen, korrigáljon... 🙂 ... Jó olvasni, hogy neked ez egy élmény volt pontosabban, jókedvűen becsajoztál 🙂 ... így lett ebből egy "JÓ VOLT" emlék Hargitay Gábor...legközelebb, ha írsz rólam légyszi jelölj be ( Így kell helyesen: @ ezt a jelet kell használni utána a nevet írni, majd ha megjelenik a név, akkor kattints egyet rá!), hogy nekem is jó legyen látni, mert mindig örülök az új fotóimnak, amit még sosem láttam azoknak főleg, köszi előre is... az úr, akiről írtál az a gyermekem apja De Hegyessy Lajos R.I.P ...itt egy kicsit korrigálnék, ha már írunk valakiről, főleg ha már nincs közöttünk... kétszer volt nős hivatalosan egyszer fiatalon még itt Budapesten abból származik egy leánya (azt most engedély nélkül nem jelölném be, mert nem illendő és jogilag is problémát jelenthet, mint fotós ezt megtanultam!)... második házassága Belgiumban történt hivatalosan, miután országot, hazát váltott 1964-ben... a fenti szövegben a feleség megjelölés helytelen Barna Ilona, mi együttéltünk 12 évig, voltak mesés éveink, amikor is megszületett közös, csodás gyermekünk ... (a történet a könyvemben folytatódik...)
****************
Most eszembe jutott a fent megjegyzett "szépségről", hogy valójában az nincs is időhöz, számokhoz kötve a szeretet szemével az örök. Mikor Anyukám épp átutazóban volt a másik dimenzióba, ez a történet néhány évvel ezelőtti... a 83 éves lélek még nem tudta eldönteni, hogy maradjon... vagy elkezdje utazását... mi meg ott álltunk a SZERETETT LÉNYNEK az ágya körül szorosan a búcsúzás idejében... Nem akartuk elfogadni a történteket, néztük Anyukánk kedves, szép, békés arcát, aki egyre halványabban lélegzett... Először azt hittem képzelődtem, mintha hullámokban tört volna elő a változás, hol fiatalabb lett az arca, hol idősebb, de mindig nagyon szép... Viktor fiam ott állt szorosan mellettem, felnéztem rá és, csak annyit kérdeztem nagyon halkan, szinte suttogva:
- Te is láttad!? - tekintetünk találkozott, picit bólintott előre a fejével... Akkor tanultam azt meg, abban a mélyfájdalomban, hogy a szépség nem mulandó, az belülről fakad, a lelkünk tükörképe, ami örök...
@ilonabarnabiphotonews
Giorgio Armani 1934. július 11-én született Piacenzában, középosztálybeli család középső gyerekeként. Édesanyja háztartásbeli volt, apja egy szállítmányozási cég könyvelője. Gyerekként élte át a második világháborút és a szövetségesek bombázásait. Giorgio kilencéves volt, amikor a barátaival találtak egy adag lőport, és amikor felgyújtották, olyan súlyosan megsérült, hogy másfél hónapra kórházba került. Fennállt a veszélye annak, hogy látása maradandóan megsérült, és az élmény hatására úgy döntött, hogy orvos lesz. A háború után az apja rövid időre börtönbe került a fasizmusban való részvétele miatt, és a család Milánóba költözött.
Nagyon szerény körülmények között éltünk. Azért szeretem annyira a munkámat, mert egy olyan világban alkothatok, amiről soha nem gondoltam volna, hogy a része leszek, egy világ, amit csak a filmeken láttam, amikről a könyvekben olvastam
– emlékezett később vissza a nehéz kezdetekre.
Miután 1953-ban leérettségizett, el is kezdte az orvosi egyetemet, de három év múlva be kellett vonulnia katonai szolgálatra. A leszerelése után kirakatrendezőként dolgozott a milánói La Rinascente üzletházban, majd üzletkötő lett. Még mindig csak huszonéves volt, de az üzleti utak világlátottá és magabiztossá tették, Indiától az Egyesült Államokig sokfelé megfordult. 1965-ben az olasz textilmágnás, Nino Cerruti cégéhez került, itt már divattervezéssel foglalkozott, és szabadúszóként másoknak is dolgozott. Az Armani név először 1974-ben bukkant fel a Sicons bőr ruházati cikkeket gyártó cég termékein, egy évvel később pedig Giorgio Armani S.p.A. néven saját divatcéget alapított.
Armani már elmúlt negyven, amikor saját lábra állt, a cégalapításról élettársa, Sergio Galeotti győzte meg. A kiváló üzleti érzékkel megáldott Galeotti vitte a pénzügyeket, Armani pedig a kreatív feladatokat vállalta magára. Először egy férfiaknak készült, laza, mégis elegáns öltönykollekciójával hívta fel magára a figyelmet, majd egy évvel később rukkolt elő a női kollekciójával.
Én voltam az első, aki egy kicsit lágyított a férfiak megjelenésén, és keményített a nőkén. A férfiaknak nőknek szánt anyagból terveztem viseletet, és a férfidivatból pedig elloptam azt, amit a nők akartak, amire szükség volt – így született meg a power suit.
1980-ban már ő öltöztette Richard Gere-t az Amerikai dzsigoló című filmhez, ezt utána több száz hasonló munka követte, a legismertebb közülük Martin Scorsese 1987-es filmje, az Aki legyőzte Al Caponét. Armani számára ez biztosan több volt, mint egyszerű brandépítés, mert gyerekkora óta imádta a filmeket, és saját bevallása szerint hiába lett idősebb korában otthonában házi mozija, még ekkor is szívesen járt el filmszínházakba.
Nagyon szegények voltunk, nehéz volt az élet. Gyerekként a milánói mozikban találtunk menedéket. Ezek voltak az álmok palotái, a filmsztárok mind olyan gyönyörűek voltak. Teljesen elbűvölt a hollywoodi csillagok ideális szépsége
– nyilatkozta.
És ahogy egyre ismertebb lett, már neki sem kellett keresnie a celebek társaságát, hanem ők szerettek volna a közelében lenni: a 80-as években sorra fordultak hozzá azok a sztárok, akiknek elegük volt a régi Hollywood túlzó és giccses divatjából, és egyszerűbb, szofisztikáltabb viseletben szerettek volna megjelenni a vörös szőnyegen. A divat Bibliájának is nevezett WWD magazin az 1990-es Oscar-gála után ezzel a címmel tette egy képre a fehér szatén báli ruhás Kim Basingert és a visszafogottan elegáns Armaniba öltözött Michelle Pfeiffert: „Az agónia és az eksztázis.” A fotón Armani jelképezte a diadalmas új korszellemet.
A milánói Via Sant’Andreán, a divatnegyed kellős közepén 1983-ban megnyílt első Armani butik azonban nemcsak ruhákat, hanem alsóneműt, fürdőruhát, cipőket, táskákat és parfümöket is árult. A termékpaletta később is széles maradt, tervezett tévét a Samsungnak, telefont az LG-nek, egyenruhát rendőröknek, taxisofőröknek, az olasz nyári és téli olimpiai csapatnak, saját étterem- és szállodaláncot is alapított.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a divat nem csak a ruhákról szól. Sokkal szélesebb közönséget érek el azzal, hogy más területeken is kipróbálom magam. Bármibe vágok bele, próbálok tartós és hasznos dolgokat létrehozni.
A milánói zászlóshajó üzlet 2008-ban átköltözött a szomszédos Via Montenapoleone 2. alá, ahol egy Armani által saját maga tervezett, háromszintes divatáruház található.
A 20. század végén azonban egy globális piacra dolgozó tervező már nem engedhette meg magának, hogy csak Európára koncentráljon, Amerikában is ott kellett lenni. A Los Angeles-i Armani divatüzlet a Rodeo Drive-on 1988-ban nyílt meg, és Armani jó stratégiai húzással felvette Wanda McDanielt, A Keresztapa producerének feleségét, hogy csábítsa be a leghíresebb színésznőket az üzletbe. Az első nagy sikert Jodie Foster hozta meg, akit 1989-ben még a legrosszabbul öltözött sztárnak választottak az Oscar-gála után, a következő évben azonban olyan sikert aratott Armani ruhában, hogy ezután nem volt hajlandó semmi mást viselni. Hamarosan a bolt rendszeres vásárlói között tudhatta a korszak legnagyobb sztárjait: Julia Robertset, Michelle Pfeiffert, Jack Nicholsont, John Travoltát, később pedig Cate Blanchettet, Beyoncét, Lady Gagát, David Beckhamet és Katie Holmest. Armani személyesen egyáltalán nem udvarolt a hírességeknek, úgy érezte, elég nagy név ahhoz, hogy ők keressék:
Ha egy filmcsillag Armanit akar viselni, majd felhív minket
– mondta. (forrás!)
Il Signor Armani, ahogyan alkalmazottai és munkatársai mindig tisztelettel és csodálattal szólították, szerettei körében békésen hunyt el
– áll a Armani vállalat közleményben.
Az évek során Giorgio Armani olyan víziót alakított ki, amely a divattól az élet minden területére kiterjedt, rendkívüli tisztasággal és pragmatizmussal előre látva a jövőbeni trendeket
– méltatja munkásságát a bejelentés.
Versace a szeretőket öltözteti. Armani a feleségeket
– mondta egy ízben Anna Wintour, a Vogue magazin nemrég leköszönt nagy hatalmú főszerkesztője. (Forrás!)