No.1. ETERNAL

No.1. ETERNAL
BIPH'PRESSPHOTOGRAPHY
Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "vámos magda" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "vámos magda" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 1., kedd

©A FÉNY ÁRNYÉKA * AZ ÉN SAINT-TROPEZ-OM... 1955. évben kezdődött ez a két szálon futó sikertörténet... (#ilonabarnabiphotonews)

 A FÉNY ÁRNYÉKA 

EGY ÉLETEN ÁT ELKÍSÉRT

"SZERELMEM SAINT-TROPEZ"

1955. évben kezdődött ez a két szálon futó történet...

1955-ben Roger Vadimot és Brigitte Bardot-t Saint-Tropez-ban filmezték le első közös filmjük forgatása közben, pontosan abban a könyvesboltban, amely a mai Art Deco News Gallery mellett található. Közvetlenül ezen a történelmi helyszínen nyitotta meg 2021-ben M. Jean Atkatlian a saját kortárs művészeti galériáját 90 éves korában, összekötve ezzel a francia mozi aranykorát a mai kortárs alkotásokkal. A galéria a 2021–2022-es években működött az alapító-elnök, M. Jean Atkatlian irányítása alatt, ahol Barna Ilona (BIPHOTONEWS) fotóművész töltötte be a galériavezetői pozíciót. A kulturális tér ezt követően bezárta kapuit, miután az alapító súlyos beteg lett, majd 2024. április 18-án elhunyt, lezárva a művészetek iránti elkötelezettségének e csodálatos fejezetét.

Gyökereim 

Így zárult be a sors láthatatlan köre. Amikor 1984-ben először léptem Saint-Tropez földjére, és megbabonázva álltam a délutáni napfényben Brigitte Bardot alakját figyelve, még nem sejtettem, hogy valójában hazatértem. Nem tudhattam, hogy a lelkem már ismerte ezt a tájat: ugyanazt a provence-i napfényt kaptam lencsevégre fotósként, amely évtizedekkel korábban Nagyapám mindennapjait világította meg a fogságban, és amelynek emlékét az a bizonyos, esküvői kép mögé rejtett festmény őrizte Jászfényszarun. Az ő elültetett energiái és el nem fogadott francia földje az én három saint-tropezi korszakomban születtek újjá – mintha a múlt adósságát törlesztettem volna a sorsnak a fényképezőgépem minden egyes kattintásával.

A francia archívumok alapján ezt az ikonikus sorozatot (amely a 6 Rue du Cepoun San Martin alatti régi papír-könyvesbolt előtt és Saint-Tropez utcáin biciklivel ábrázolja a párt) a magazin akkori vezető fotósa, Claude Azoulay készítette, vagy a nemzetközi sajtóügynökségek számára rögzítették a film előkészületei során.

*

A fény árnyéka: Az én Saint-Tropez-om

Ez egy időben megállított pillanat, egy olyan kép, amely – anélkül, hogy akkor tudtam volna – előre megrajzolta a sorsom vonalait. Egy 1955-ben készült felvétel, pontosan abban az évben, amikor megszülettem. Roger Vadim és Brigitte Bardot látható rajta, egy későbbi filmes földrengés előszeleként, egy kis saint-tropez-i könyvesbolt és papírüzlet előtt. Hatvanhat évvel később, 2021-ben, a 90 éves M. Jean Atkatlian pontosan ezen a történelmi helyszínen választott teret, hogy megnyissa kortárs művészeti galériáját. Számomra ez a földrajzi és időbeli egybeesés olyan, mint egy személyes szimfónia első akkordja, amely örökre ehhez a provence-i földhöz láncolta az életemet.

A Saint-Tropez-val való kapcsolatom valójában 1984-ben kezdődött. Ekkor történt az első – vizuális, varázslatos és múlékony – találkozásom Brigitte Bardot-val. A város kispiacán sétált, karján egy jellegzetes saint-tropezi kosárral. Felkötött, őszes-szőkés-barnás haja ma is tisztán előttem van. Tisztán látom a ringó csípőjét, ahogy elhaladt mellettem. Megbabonázott, ahogy a délutáni napfény játszott a teste kontúrjaival. Ez a tiszta, ámulatba ejtő pillanat meghatározta a jövőmet. Akkor még nem sejtettem, de Saint-Tropez lett életem nagyszínpada, ahol háromszor kezdtem teljesen új életet.
Az első korszak: Otthonteremtés és fészekrakás (1990–1994)
Első tropézi korszaka a család és a szerelem jegyében telt. Minden Budapesten kezdődött, a Magyar Divat Intézet Vámos Magda által rendezett nagybemutatóján, ahol de Hegyessy Lajos (1941–2023) 40. születésnapján megismertem őt. Ő volt a tulajdonosa és megrendelője annak a csodálatos kollekciónak, amelyet korábban Brüsszelben mutattak be. Kapcsolatunk tizennégy évig tartott, és ebből a szerelemből született meg közös gyermekünk, de Hegyessy Viktor László. Együtt vásároltunk egy gyönyörű villát Saint-Tropez-ban, megteremtve a saját otthonunkat. Életünk egy tökéletes háromszögben zajlott Budapest, Brüsszel és a Côte d’Azur között, egészen a válásunkig.
Ehhez az időszakhoz kötődik egy másik fontos emlék is: 1990-ben fiam, Viktor egy séta során hirtelen megállt egy műterem kirakata előtt, és képtelenség volt elvonszolni onnan. Teljesen lenyűgözték a papírhajókból álló alkotások. Ekkor fedeztük fel Ivan Hor festőművészt, aki már ötven éve élt Saint-Tropez-ban. Közeli, jó barátunkká vált, és fantáziadús, mesés alkotásai nemcsak a saint-tropez-i villánk falait díszítették, hanem féltve őrzött művekként a mai napig a budapesti otthonunk falait is ékesítik.
A második korszak: A hazai kifutóktól a világ divatházai mögé (1999–2001)
Ez az időszak a divat világába való visszatérésemet jelentette, de ezúttal a kamera és a kulisszák másik oldalán. 1978 és 1994 között a retro magyar divatvilág „aranykorának” egyik legsikeresebb, legendás fotómodellje és manökenje voltam. Ez a csodálatos karrier 1994-ben ért véget a Gundel báltermében, Borszéki Zita divattervező búcsúbemutatóján, ahol mi tízen, a XX. század hazai sztármanökenjei utoljára léptünk fel együtt a kifutóra.
1999-ben a Place des Lices-en található világhírű Johanna Boutique tulajdonosa, Sandor Schneider bevezetett a nemzetközi haute couture divatcégek zárt világába. Stylistként pillanthattam be a kulisszák mögé. A London Fashion Week keretében Alexander McQueen divatshow-ja elementáris hatással volt rám, míg a milánói Dolce & Gabbana divatház egy teljesen új dimenziót nyitott meg előttem, amikor segédkezhettem a kollekciók kiválasztásában a Johanna Boutique számára.
A harmadik korszak: Írás a fénnyel (2014-től)
A harmadik újjászületés a művészi beérésem ideje. 2006-ban végleg a fényképezőgép túloldalára kerültem. Viktor fiam – aki ösztöndíjjal végezte el az ELTE operatőri szakát – tanított meg a fotózás rejtelmeire A-tól Z-ig, bevezetve a digitális világba, a videók és filmek készítésébe. Első hivatalos sajtófotósi munkám 2010-ben a Capri Hollywood Filmfesztivállal indult.
Ám az igazán legszebb korszakom fotósként 2014-ben kezdődött el Saint-Tropez-ban. A kamerámmal a kezemben a Côte d’Azur legexkluzívabb eseményeinek krónikása lettem: a Saint-Tropez-i Vitorlásversenyek (Les Voiles de Saint-Tropez), a Cannes-i Filmfesztiválok, a Monaco Polo Cup, a Madelaine Couture Annex vagy éppen a Nikki Beach divatbemutatóinak akkreditált sajtófotósaként dolgoztam. Közben mélyen megismertem és lencsevégre kaptam Provence és a francia riviéra mesés tájait.
A kör végül akkor zárult be, amikor jó barátom, Ivan Hor a budapesti Falk Miksa utca 10. alatti kiállításán bemutatta nekem M. Jean Atkatliant. Azt a műkedvelő embert, aki 90 évesen pont amellett a kis könyvesbolt mellett nyitott galériát, ahol 1955-ben Vadim és Bardot elindították az én életem és regényem első láthatatlan fejezetét.

En 1955, Roger Vadim et Brigitte Bardot ont été filmés à Saint-Tropez lors du tournage de leur premier film en commun, précisément dans la librairie située à côté de l'actuelle Art Deco News Gallery. C’est juste à côté de cet endroit historique qu’en 2021, M. Jean Atkatlian a ouvert sa propre galerie d’art contemporain à l'âge de 90 ans, reliant ainsi l’âge d'or du cinéma français à la création contemporaine d'aujourd'hui. La galerie a fonctionné durant les années 2021-2022 sous la direction de son président-fondateur, M. Jean Atkatlian, et sous la gestion de l'artiste photographe Ilona Barna (BIPHOTONEWS) en tant que directrice de la galerie. Cet espace culturel a ensuite fermé ses portes après que le fondateur est tombé gravement malade, avant de s'éteindre le 18 avril 2024, scellant ainsi le dernier chapitre magnifique de sa dévotion aux arts. 
*
C’est ainsi que la boucle invisible du destin s’est refermée. Lorsqu’en 1984, j’ai posé pour la première fois le pied sur la terre de Saint-Tropez, subjuguée par la silhouette de Brigitte Bardot sous le soleil de l'après-midi, j'ignorais encore que j'étais en train de revenir chez moi. Je ne pouvais pas savoir que mon âme connaissait déjà ce paysage : en devenant photographe, j'allais capturer cette même lumière provençale qui, des décennies plus tôt, éclairait le quotidien de mon Grand-Père en captivité, et dont le souvenir restait précieusement gardé à Jászfényszaru, dissimulé derrière ce tableau caché. Toute son énergie semée là-bas et cette terre française qu’il avait refusée ont repris vie à travers mes trois époques tropéziennes – comme si, à chaque déclic de mon appareil photo, je remboursais une dette sacrée envers le passé.
L'Ombre de la Lumière : Mon Saint-Tropez
C’est une image arrêtée dans le temps qui, sans que je le sache encore, allait tracer les contours de mon destin. Une photographie prise en 1955, l'année même de ma naissance. On y voit Roger Vadim et Brigitte Bardot, prémices d’un séisme cinématographique, devant une petite librairie-papeterie de Saint-Tropez. Soixante-six ans plus tard, en 2021, c’est exactement à cet endroit précis que M. Jean Atkatlian, à l'âge vénérable de 90 ans, choisira d'ouvrir sa galerie d'art contemporain. Pour moi, d'origine hongroise, cette coïncidence géographique et temporelle résonne comme le premier accord d’une symphonie personnelle qui allait lier ma vie à ce morceau de terre varoise.
Mon histoire avec Saint-Tropez commence véritablement en 1984. C'est l'année de ma première rencontre – visuelle, magique, fugace – avec Brigitte Bardot. Elle marchait sur le petit marché de la place, un panier tropézien typique au bras, ses cheveux grisonnants et blonds relevés à la hâte. Je revois encore sa démarche chaloupée, ce balancement de hanches légendaire qui passait à côté de moi. J'étais hypnotisée par la façon dont la lumière du Sud jouait avec les contours de sa silhouette. Ce moment de pure grâce a scellé mon avenir. Je ne le savais pas encore, mais Saint-Tropez allait devenir le théâtre de ma vie, une scène où j'allais renaître à trois reprises.
Le premier âge : L’ancrage et le nid (1990–1994)
Ma première époque tropézienne s'ouvre sous le signe de l'amour et de la famille. Tout a commencé à Budapest, lors d'un grand défilé de l’Institut Hongrois de la Mode organisé par Magda Vámos. C'est là que j'ai rencontré le comte Lajos de Hegyessy (1941–2023), le jour de son quarantième anniversaire. Il était le commanditaire et propriétaire d'une magnifique collection présentée à Bruxelles. Notre relation durera quatorze ans et donnera naissance à notre fils, Viktor László de Hegyessy. Ensemble, nous avons acheté une splendide villa à Saint-Tropez, créant un havre de paix familial. Notre vie oscillait alors dans un triangle parfait entre Budapest, Bruxelles et la Côte d'Azur, jusqu'à notre séparation. C’est aussi durant cette période, en 1990, que Viktor, encore enfant, s’arrêta net devant la vitrine d’un atelier, fasciné par des pliages de bateaux en papier. Il venait de découvrir l'œuvre d'Ivan Hor, peintre d’origine hongroise installé à Saint-Tropez depuis cinquante ans. Devenus amis proches, ses créations féeriques allaient non seulement habiller les murs de notre villa, mais ornent encore aujourd'hui précieusement notre appartement de Budapest.
Le deuxième âge : Des podiums de l'Est à la Haute Couture (1999–2001)
Cette période marque mon retour à mes premières amours : la mode. Mais cette fois-ci, de l’autre côté du miroir. De 1978 à 1994, j'avais été l'un des mannequins et modèles photo les plus célèbres et célébrés de « l'Âge d'Or » de la mode rétro en Hongrie. Une carrière d’icône qui s'était achevée en apothéose en 1994 dans la salle de bal du Gundel, lors du défilé d'adieu de la créatrice Zita Borszéki, où dix des plus grands top-modèles du XXe siècle de notre pays s’étaient réunies une dernière fois.
En 1999, Sandor Schneider, propriétaire de la prestigieuse Johanna Boutique sur la Place des Lices, m'ouvre les portes des plus grandes maisons de Haute Couture internationales. En tant que styliste, je plonge dans les coulisses de ce monde fascinant, si éloigné et pourtant si proche de mon passé. Le défilé d’Alexander McQueen à la London Fashion Week me marque profondément, tandis que ma collaboration avec la maison Dolce & Gabbana à Milan pour sélectionner les collections de la boutique m’ouvre les yeux sur une nouvelle dimension du luxe.
Le troisième âge : L'écriture par la lumière (Depuis 2014)
La troisième renaissance est celle de la maturité artistique. En 2006, je décide de passer définitivement derrière l'objectif. C'est mon fils Viktor, diplômé de la section de direction de la photographie de l'ELTE grâce à une bourse, qui m’enseigne les rouages de la photographie de A à Z, la maîtrise du monde numérique, de la vidéo et du cinéma. Ma première accréditation de photojournaliste de presse se fait en 2010 au Festival du Film Capri Hollywood.
Mais c'est en 2014 que débute ma plus belle époque à Saint-Tropez. Armée de mon boîtier, je deviens la photographe attitrée des moments les plus exclusifs de la Côte d'Azur : les Régates des Voiles de Saint-Tropez, le Festival de Cannes, la Monaco Polo Cup, les défilés de Madelaine Couture Annex ou encore les fashion shows du Nikki Beach. À travers mon objectif, j'ai appris à capturer l'âme des paysages provençaux et la magie de cette côte.
Et la boucle s'est bouclée lorsque mon ami Ivan Hor m'a présentée, lors de son exposition à Budapest au 10 de la rue Falk Miksa, à ce passionné d'art qu'est M. Jean Atkatlian. Celui-là même qui, à 90 ans, fait revivre l'art contemporain juste à côté de la petite librairie où Vadim et Bardot avaient, en 1955, écrit la première ligne de ma propre histoire.
*
Près d'une génération s'est écoulée lorsque, parmi de vieilles photographies, j'ai retrouvé les notes de mon Grand-Père sur le temps qu'il avait passé en captivité en France... J'ai le pressentiment qu'il a semé toute son énergie dans cette terre de Provence, sur le domaine où il travaillait comme prisonnier de guerre. À la fin de la guerre, le propriétaire terrien et sa famille l'avaient supplié de rester, lui offrant une petite maison et un lopin de terre pour commencer une nouvelle vie. Mais le mal du pays a été plus fort : souvent à pied, il s'en est retourné auprès de sa femme et de sa fille – qui allait devenir ma mère –, qui l'attendaient dans leur petite maison de paysan à Jászfényszaru... Dans son sac à dos, à côté de quelques provisions, se cachait une peinture ancienne, reçue en cadeau de la part de cette famille de propriétaires français. Jusqu'à ce jour, ce tableau est resté dissimulé derrière leur grand portrait de mariage, où je l'ai découvert par pur hasard...


2026. augusztus 12., szerda

©RETRO MAGYAR DIVATVILÁG XX. SZÁZAD LEGENDÁS MODELLJEI GYERMEKEIKKEL

 ETERNAL PHOTOS

RETRO MAGYAR DIVATVILÁG 

XX. SZÁZAD LEGENDÁS MODELLJEI GYERMEKEIKKEL

FOTÓ: MÓDOS GÁBOR

Helyszín: Mammut Fitness átadása Bíró Ica 


@ilonabarnabiphotonews @viktordehegyessy
Módos Gábor felvétel és aki elővarázsolta 2026. augusztus 12-én kánikulában Szedres Mariann
'90-es évek vége felé készült ez a csoportkép a Retro Magyar Divat legendás modellek gyermekeikkel
Bal szélén Pelles Éva gyermekeivel, Gáspár Bernadett kezében a picinyével, Hegedűs Mari mögötte, középen András Jutka, Bóka Csaba, Bíró Ica leányával, Sárdy Márti fiával félig látszik a feje,  Gaál Zsuzsa Betti leányával jobb szélén 
(Guggolva, Barna Inci Ilonade Hegyessy Viktor fiat átölelve már akkor ott Canon a kézben, fotótáska Mirci nagyi ajándéka, IMDb)


Módos Gábor felvétele '90-es évek végén: Vámos Magda a XX. század legendás fotómodelljeivel
Jobbról Pintér Mária, Gaál Zsuzsa, Barna Inci Ilona, Vámos Magda, Bíró Ica, Sütő Enikő, Hegedűs Mari, Sárdy Márta, Pelles Éva, Gáspár Bernadett, András Jutka


Barna Inci Ilona avec mon fils de Hegyessy Viktor László
de Hegyessy Viktor László középen guggolva magyar Retro legendás fotómodellek, manökenek  és gyermekeik, Vámos Magda a magyar divat nagyasszonya gyűrűjében... Szedres Mariann köszönjük a fotót, hogy publikáltad 2026. augusztus 13-án a Facebook weboldalon nagy ajándék, örök szép emlék Módos Gábor fotóművész remeklése

2026. június 24., szerda

©VÁMOS MAGDA MDSZ ALAPÍTÓ, ÖRÖKÖS TISZTELETBELI ELNÖK IKON A MAGYAR RETRO DIVAT NAGYASSZONYA SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELJÜK MA...

VÁMOS MAGDA

"A DIVAT ÖRÖK, MÚLT NÉLKÜL NINCS JÖVŐ!"

a Magyar Divat Szövetség örökös tiszteletbeli elnök, alapító a Magyar Retro Divatvilág Nagyasszonya, IKON születésnapját ünnepeljük ma! Sok szeretettel, örökre a szívünkben találtál helyet drága Magda:

3*BK
Három Csillag Barátikör since 2019
&




Vámos Magda (Kovalik Károlyné) a magyar divattörténet meghatározó alakja, Eötvös-díjas divattervező, a magyar divatszakma egyik legismertebb szervezője és oktatója.

  • Születési éve: 1932. Szakmai végzettsége a Szépmíves Líceumhoz kötődik, szakképzettsége divattervező.
  • 1952–1954: a Minőségi Női Ruha Üzemben dolgozott tervezőként.
  • 1954–1974: a Ruhaipari Tervező Vállalat divattervezője volt.
  • 1974-től a Magyar Divat Intézetben dolgozott, előbb főosztályvezetőként, majd művészeti vezetőként.
  • Több évtizeden keresztül részt vett a magyar divat sajtójában, televíziós divatműsorokban és divatbemutatók szervezésében; a korszak számos ismert manökenjének pályáját is segítette.
  • 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t kapott, 1978-ban az Arany Gyűszű Pályázat I. díját, 1988-ban pedig Eötvös-díjban részesült.

A Magyar Divat Szövetség (MDSZ) alapítója és elnöke

A Magyar Divat Szövetséget 2003 júniusában alapították, és az alapítók között Vámos Magda meghatározó szerepet játszott. A megalakuláskor Kovalik Károlyné Vámos Magdát választották az MDSZ elnökévé, Csabai Ágnes pedig elnökhelyettes lett.

A szövetség célja többek között a magyar divatszakma összefogása, a divat kulturális és művészeti értékének elismertetése, valamint a magyar tervezők és gyártók nemzetközi megjelenésének elősegítése volt.

Vámos Magda később örökös tiszteletbeli elnök lett. A 2023-as jubileumi eseményen is ebben a minőségében szerepelt; az MDSZ ekkor ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját.

Vámos Magda személyesen is kapcsolatban állt a korszak manökenjeivel. Egy 2018-as eseményen például Barna Ilonával együtt szerepelt, és a későbbi visszaemlékezésekben is fontos szerepet kapott a korabeli modellek pályájának bemutatásában. például Barna Inci Ilona, Pataki Ági, Felkai Anikó, Patz Dóri és mások ...






2025. szeptember 4., csütörtök

©GIORGIO ARMANI LE ROI DE LA MODE BON VOYAGE! R.I.P #ilonabarnabiphotonews

GIORGIO ARMANI
KLASSZIKUS ELEGANCIA DIVATKIRÁLY 
BÉKE LEGYEN VELED! HIÁNYOD PÓTOLHATATLAN A DIVAT VILÁGÁBAN!
(Született, 1934. július 11. · Piacenza, Olaszország ; Elhunyt, 2025. szeptember 4. (91 évesen) · Milánó ; 

Állampolgársága, olasz ; Nemzetisége, olasz.)

"Az egyetlen dolog, amit megbántam az életemben, hogy túl sok időt töltöttem munkával, és nem elég időt a barátaimmal és a családommal." (Forrás!)



Giorgio Armani 1934. július 11-én született Piacenzában, középosztálybeli család középső gyerekeként. Édesanyja háztartásbeli volt, apja egy szállítmányozási cég könyvelője. Gyerekként élte át a második világháborút és a szövetségesek bombázásait. Giorgio kilencéves volt, amikor a barátaival találtak egy adag lőport, és amikor felgyújtották, olyan súlyosan megsérült, hogy másfél hónapra kórházba került. Fennállt a veszélye annak, hogy látása maradandóan megsérült, és az élmény hatására úgy döntött, hogy orvos lesz. A háború után az apja rövid időre börtönbe került a fasizmusban való részvétele miatt, és a család Milánóba költözött.

Nagyon szerény körülmények között éltünk. Azért szeretem annyira a munkámat, mert egy olyan világban alkothatok, amiről soha nem gondoltam volna, hogy a része leszek, egy világ, amit csak a filmeken láttam, amikről a könyvekben olvastam

– emlékezett később vissza a nehéz kezdetekre.

Miután 1953-ban leérettségizett, el is kezdte az orvosi egyetemet, de három év múlva be kellett vonulnia katonai szolgálatra. A leszerelése után kirakatrendezőként dolgozott a milánói La Rinascente üzletházban, majd üzletkötő lett. Még mindig csak huszonéves volt, de az üzleti utak világlátottá és magabiztossá tették, Indiától az Egyesült Államokig sokfelé megfordult. 1965-ben az olasz textilmágnás, Nino Cerruti cégéhez került, itt már divattervezéssel foglalkozott, és szabadúszóként másoknak is dolgozott. Az Armani név először 1974-ben bukkant fel a Sicons bőr ruházati cikkeket gyártó cég termékein, egy évvel később pedig Giorgio Armani S.p.A. néven saját divatcéget alapított.

Armani már elmúlt negyven, amikor saját lábra állt, a cégalapításról élettársa, Sergio Galeotti győzte meg. A kiváló üzleti érzékkel megáldott Galeotti vitte a pénzügyeket, Armani pedig a kreatív feladatokat vállalta magára. Először egy férfiaknak készült, laza, mégis elegáns öltönykollekciójával hívta fel magára a figyelmet, majd egy évvel később rukkolt elő a női kollekciójával. 

Én voltam az első, aki egy kicsit lágyított a férfiak megjelenésén, és keményített a nőkén. A férfiaknak nőknek szánt anyagból terveztem viseletet, és a férfidivatból pedig elloptam azt, amit a nők akartak, amire szükség volt – így született meg a power suit.

1980-ban már ő öltöztette Richard Gere-t az Amerikai dzsigoló című filmhez, ezt utána több száz hasonló munka követte, a legismertebb közülük Martin Scorsese 1987-es filmje, az Aki legyőzte Al Caponét. Armani számára ez biztosan több volt, mint egyszerű brandépítés, mert gyerekkora óta imádta a filmeket, és saját bevallása szerint hiába lett idősebb korában otthonában házi mozija, még ekkor is szívesen járt el filmszínházakba. 

Nagyon szegények voltunk, nehéz volt az élet. Gyerekként a milánói mozikban találtunk menedéket. Ezek voltak az álmok palotái, a filmsztárok mind olyan gyönyörűek voltak. Teljesen elbűvölt a hollywoodi csillagok ideális szépsége

 – nyilatkozta.

És ahogy egyre ismertebb lett, már neki sem kellett keresnie a celebek társaságát, hanem ők szerettek volna a közelében lenni: a 80-as években sorra fordultak hozzá azok a sztárok, akiknek elegük volt a régi Hollywood túlzó és giccses divatjából, és egyszerűbb, szofisztikáltabb viseletben szerettek volna megjelenni a vörös szőnyegen. A divat Bibliájának is nevezett WWD magazin az 1990-es Oscar-gála után ezzel a címmel tette egy képre a fehér szatén báli ruhás Kim Basingert és a visszafogottan elegáns Armaniba öltözött Michelle Pfeiffert: „Az agónia és az eksztázis.” A fotón Armani jelképezte a diadalmas új korszellemet.

A milánói Via Sant’Andreán, a divatnegyed kellős közepén 1983-ban megnyílt első Armani butik azonban nemcsak ruhákat, hanem alsóneműt, fürdőruhát, cipőket, táskákat és parfümöket is árult. A termékpaletta később is széles maradt, tervezett tévét a Samsungnak, telefont az LG-nek, egyenruhát rendőröknek, taxisofőröknek, az olasz nyári és téli olimpiai csapatnak, saját étterem- és szállodaláncot is alapított.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a divat nem csak a ruhákról szól. Sokkal szélesebb közönséget érek el azzal, hogy más területeken is kipróbálom magam. Bármibe vágok bele, próbálok tartós és hasznos dolgokat létrehozni.

A milánói zászlóshajó üzlet 2008-ban átköltözött a szomszédos Via Montenapoleone 2. alá, ahol egy Armani által saját maga tervezett, háromszintes divatáruház található.

A 20. század végén azonban egy globális piacra dolgozó tervező már nem engedhette meg magának, hogy csak Európára koncentráljon, Amerikában is ott kellett lenni. A Los Angeles-i Armani divatüzlet a Rodeo Drive-on 1988-ban nyílt meg, és Armani jó stratégiai húzással felvette Wanda McDanielt, A Keresztapa producerének feleségét, hogy csábítsa be a leghíresebb színésznőket az üzletbe. Az első nagy sikert Jodie Foster hozta meg, akit 1989-ben még a legrosszabbul öltözött sztárnak választottak az Oscar-gála után, a következő évben azonban olyan sikert aratott Armani ruhában, hogy ezután nem volt hajlandó semmi mást viselni. Hamarosan a bolt rendszeres vásárlói között tudhatta a korszak legnagyobb sztárjait: Julia Robertset, Michelle Pfeiffert, Jack Nicholsont, John Travoltát, később pedig Cate Blanchettet, Beyoncét, Lady Gagát, David Beckhamet és Katie Holmest. Armani személyesen egyáltalán nem udvarolt a hírességeknek, úgy érezte, elég nagy név ahhoz, hogy ők keressék:

Ha egy filmcsillag Armanit akar viselni, majd felhív minket

– mondta. (forrás!)

QP | Quality Placement
p.s... Vámos Magda Magyar Divat Szövetség alapító, örökös tiszteletbeli elnök, a magyar divatvilág "ICONICUS" élő legendájának szavai több ízben megcsendültek a szomorú hír hallatán:

A DIVAT ÖRÖK!
*

"DIVATKIRÁLY"
MEGÁLMODOTT LEGENDÁI FINOM SZÖVETEKBE BURKOLVA ÖRÖK HIÁNY MARAD AZ EGÉSZ VILÁGNAK! 
*

Giorgio Armani olasz divattervező 91 éves korában hunyt el

Il Signor Armani, ahogyan alkalmazottai és munkatársai mindig tisztelettel és csodálattal szólították, szerettei körében békésen hunyt el

– áll a Armani vállalat közleményben.

Az évek során Giorgio Armani olyan víziót alakított ki, amely a divattól az élet minden területére kiterjedt, rendkívüli tisztasággal és pragmatizmussal előre látva a jövőbeni trendeket 

– méltatja munkásságát a bejelentés.

Versace a szeretőket öltözteti. Armani a feleségeket

– mondta egy ízben Anna Wintour, a Vogue magazin nemrég leköszönt nagy hatalmú főszerkesztője. (Forrás!)