LUXUS MEDITERRÁN VILLA ELADÓ KÖRPANORÁMÁVAL

LUXUS MEDITERRÁN VILLA ELADÓ KÖRPANORÁMÁVAL
VILLA MÉDITERRANÉENNE DE PRESTIGE AVEC VUE PANORAMIQUE Budapest, IIe arrondissement – Csatárka–Guggerhegy

No.1. ETERNAL

No.1. ETERNAL
BIPH'PRESSPHOTOGRAPHY
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ivan Hor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ivan Hor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 1., kedd

©A FÉNY ÁRNYÉKA * AZ ÉN SAINT-TROPEZ-OM... 1955. évben kezdődött ez a két szálon futó sikertörténet... (#ilonabarnabiphotonews)

 A FÉNY ÁRNYÉKA 

EGY ÉLETEN ÁT ELKÍSÉRT

"SZERELMEM SAINT-TROPEZ"

1955. évben kezdődött ez a két szálon futó történet...

1955-ben Roger Vadimot és Brigitte Bardot-t Saint-Tropez-ban filmezték le első közös filmjük forgatása közben, pontosan abban a könyvesboltban, amely a mai Art Deco News Gallery mellett található. Közvetlenül ezen a történelmi helyszínen nyitotta meg 2021-ben M. Jean Atkatlian a saját kortárs művészeti galériáját 90 éves korában, összekötve ezzel a francia mozi aranykorát a mai kortárs alkotásokkal. A galéria a 2021–2022-es években működött az alapító-elnök, M. Jean Atkatlian irányítása alatt, ahol Barna Ilona (BIPHOTONEWS) fotóművész töltötte be a galériavezetői pozíciót. A kulturális tér ezt követően bezárta kapuit, miután az alapító súlyos beteg lett, majd 2024. április 18-án elhunyt, lezárva a művészetek iránti elkötelezettségének e csodálatos fejezetét.

Gyökereim 

Így zárult be a sors láthatatlan köre. Amikor 1984-ben először léptem Saint-Tropez földjére, és megbabonázva álltam a délutáni napfényben Brigitte Bardot alakját figyelve, még nem sejtettem, hogy valójában hazatértem. Nem tudhattam, hogy a lelkem már ismerte ezt a tájat: ugyanazt a provence-i napfényt kaptam lencsevégre fotósként, amely évtizedekkel korábban Nagyapám mindennapjait világította meg a fogságban, és amelynek emlékét az a bizonyos, esküvői kép mögé rejtett festmény őrizte Jászfényszarun. Az ő elültetett energiái és el nem fogadott francia földje az én három saint-tropezi korszakomban születtek újjá – mintha a múlt adósságát törlesztettem volna a sorsnak a fényképezőgépem minden egyes kattintásával.

A francia archívumok alapján ezt az ikonikus sorozatot (amely a 6 Rue du Cepoun San Martin alatti régi papír-könyvesbolt előtt és Saint-Tropez utcáin biciklivel ábrázolja a párt) a magazin akkori vezető fotósa, Claude Azoulay készítette, vagy a nemzetközi sajtóügynökségek számára rögzítették a film előkészületei során.

*

A fény árnyéka: Az én Saint-Tropez-om

Ez egy időben megállított pillanat, egy olyan kép, amely – anélkül, hogy akkor tudtam volna – előre megrajzolta a sorsom vonalait. Egy 1955-ben készült felvétel, pontosan abban az évben, amikor megszülettem. Roger Vadim és Brigitte Bardot látható rajta, egy későbbi filmes földrengés előszeleként, egy kis saint-tropez-i könyvesbolt és papírüzlet előtt. Hatvanhat évvel később, 2021-ben, a 90 éves M. Jean Atkatlian pontosan ezen a történelmi helyszínen választott teret, hogy megnyissa kortárs művészeti galériáját. Számomra ez a földrajzi és időbeli egybeesés olyan, mint egy személyes szimfónia első akkordja, amely örökre ehhez a provence-i földhöz láncolta az életemet.

A Saint-Tropez-val való kapcsolatom valójában 1984-ben kezdődött. Ekkor történt az első – vizuális, varázslatos és múlékony – találkozásom Brigitte Bardot-val. A város kispiacán sétált, karján egy jellegzetes saint-tropezi kosárral. Felkötött, őszes-szőkés-barnás haja ma is tisztán előttem van. Tisztán látom a ringó csípőjét, ahogy elhaladt mellettem. Megbabonázott, ahogy a délutáni napfény játszott a teste kontúrjaival. Ez a tiszta, ámulatba ejtő pillanat meghatározta a jövőmet. Akkor még nem sejtettem, de Saint-Tropez lett életem nagyszínpada, ahol háromszor kezdtem teljesen új életet.
Az első korszak: Otthonteremtés és fészekrakás (1990–1994)
Első tropézi korszaka a család és a szerelem jegyében telt. Minden Budapesten kezdődött, a Magyar Divat Intézet Vámos Magda által rendezett nagybemutatóján, ahol de Hegyessy Lajos (1941–2023) 40. születésnapján megismertem őt. Ő volt a tulajdonosa és megrendelője annak a csodálatos kollekciónak, amelyet korábban Brüsszelben mutattak be. Kapcsolatunk tizennégy évig tartott, és ebből a szerelemből született meg közös gyermekünk, de Hegyessy Viktor László. Együtt vásároltunk egy gyönyörű villát Saint-Tropez-ban, megteremtve a saját otthonunkat. Életünk egy tökéletes háromszögben zajlott Budapest, Brüsszel és a Côte d’Azur között, egészen a válásunkig.
Ehhez az időszakhoz kötődik egy másik fontos emlék is: 1990-ben fiam, Viktor egy séta során hirtelen megállt egy műterem kirakata előtt, és képtelenség volt elvonszolni onnan. Teljesen lenyűgözték a papírhajókból álló alkotások. Ekkor fedeztük fel Ivan Hor festőművészt, aki már ötven éve élt Saint-Tropez-ban. Közeli, jó barátunkká vált, és fantáziadús, mesés alkotásai nemcsak a saint-tropez-i villánk falait díszítették, hanem féltve őrzött művekként a mai napig a budapesti otthonunk falait is ékesítik.
A második korszak: A hazai kifutóktól a világ divatházai mögé (1999–2001)
Ez az időszak a divat világába való visszatérésemet jelentette, de ezúttal a kamera és a kulisszák másik oldalán. 1978 és 1994 között a retro magyar divatvilág „aranykorának” egyik legsikeresebb, legendás fotómodellje és manökenje voltam. Ez a csodálatos karrier 1994-ben ért véget a Gundel báltermében, Borszéki Zita divattervező búcsúbemutatóján, ahol mi tízen, a XX. század hazai sztármanökenjei utoljára léptünk fel együtt a kifutóra.
1999-ben a Place des Lices-en található világhírű Johanna Boutique tulajdonosa, Sandor Schneider bevezetett a nemzetközi haute couture divatcégek zárt világába. Stylistként pillanthattam be a kulisszák mögé. A London Fashion Week keretében Alexander McQueen divatshow-ja elementáris hatással volt rám, míg a milánói Dolce & Gabbana divatház egy teljesen új dimenziót nyitott meg előttem, amikor segédkezhettem a kollekciók kiválasztásában a Johanna Boutique számára.
A harmadik korszak: Írás a fénnyel (2014-től)
A harmadik újjászületés a művészi beérésem ideje. 2006-ban végleg a fényképezőgép túloldalára kerültem. Viktor fiam – aki ösztöndíjjal végezte el az ELTE operatőri szakát – tanított meg a fotózás rejtelmeire A-tól Z-ig, bevezetve a digitális világba, a videók és filmek készítésébe. Első hivatalos sajtófotósi munkám 2010-ben a Capri Hollywood Filmfesztivállal indult.
Ám az igazán legszebb korszakom fotósként 2014-ben kezdődött el Saint-Tropez-ban. A kamerámmal a kezemben a Côte d’Azur legexkluzívabb eseményeinek krónikása lettem: a Saint-Tropez-i Vitorlásversenyek (Les Voiles de Saint-Tropez), a Cannes-i Filmfesztiválok, a Monaco Polo Cup, a Madelaine Couture Annex vagy éppen a Nikki Beach divatbemutatóinak akkreditált sajtófotósaként dolgoztam. Közben mélyen megismertem és lencsevégre kaptam Provence és a francia riviéra mesés tájait.
A kör végül akkor zárult be, amikor jó barátom, Ivan Hor a budapesti Falk Miksa utca 10. alatti kiállításán bemutatta nekem M. Jean Atkatliant. Azt a műkedvelő embert, aki 90 évesen pont amellett a kis könyvesbolt mellett nyitott galériát, ahol 1955-ben Vadim és Bardot elindították az én életem és regényem első láthatatlan fejezetét.

En 1955, Roger Vadim et Brigitte Bardot ont été filmés à Saint-Tropez lors du tournage de leur premier film en commun, précisément dans la librairie située à côté de l'actuelle Art Deco News Gallery. C’est juste à côté de cet endroit historique qu’en 2021, M. Jean Atkatlian a ouvert sa propre galerie d’art contemporain à l'âge de 90 ans, reliant ainsi l’âge d'or du cinéma français à la création contemporaine d'aujourd'hui. La galerie a fonctionné durant les années 2021-2022 sous la direction de son président-fondateur, M. Jean Atkatlian, et sous la gestion de l'artiste photographe Ilona Barna (BIPHOTONEWS) en tant que directrice de la galerie. Cet espace culturel a ensuite fermé ses portes après que le fondateur est tombé gravement malade, avant de s'éteindre le 18 avril 2024, scellant ainsi le dernier chapitre magnifique de sa dévotion aux arts. 
*
C’est ainsi que la boucle invisible du destin s’est refermée. Lorsqu’en 1984, j’ai posé pour la première fois le pied sur la terre de Saint-Tropez, subjuguée par la silhouette de Brigitte Bardot sous le soleil de l'après-midi, j'ignorais encore que j'étais en train de revenir chez moi. Je ne pouvais pas savoir que mon âme connaissait déjà ce paysage : en devenant photographe, j'allais capturer cette même lumière provençale qui, des décennies plus tôt, éclairait le quotidien de mon Grand-Père en captivité, et dont le souvenir restait précieusement gardé à Jászfényszaru, dissimulé derrière ce tableau caché. Toute son énergie semée là-bas et cette terre française qu’il avait refusée ont repris vie à travers mes trois époques tropéziennes – comme si, à chaque déclic de mon appareil photo, je remboursais une dette sacrée envers le passé.
L'Ombre de la Lumière : Mon Saint-Tropez
C’est une image arrêtée dans le temps qui, sans que je le sache encore, allait tracer les contours de mon destin. Une photographie prise en 1955, l'année même de ma naissance. On y voit Roger Vadim et Brigitte Bardot, prémices d’un séisme cinématographique, devant une petite librairie-papeterie de Saint-Tropez. Soixante-six ans plus tard, en 2021, c’est exactement à cet endroit précis que M. Jean Atkatlian, à l'âge vénérable de 90 ans, choisira d'ouvrir sa galerie d'art contemporain. Pour moi, d'origine hongroise, cette coïncidence géographique et temporelle résonne comme le premier accord d’une symphonie personnelle qui allait lier ma vie à ce morceau de terre varoise.
Mon histoire avec Saint-Tropez commence véritablement en 1984. C'est l'année de ma première rencontre – visuelle, magique, fugace – avec Brigitte Bardot. Elle marchait sur le petit marché de la place, un panier tropézien typique au bras, ses cheveux grisonnants et blonds relevés à la hâte. Je revois encore sa démarche chaloupée, ce balancement de hanches légendaire qui passait à côté de moi. J'étais hypnotisée par la façon dont la lumière du Sud jouait avec les contours de sa silhouette. Ce moment de pure grâce a scellé mon avenir. Je ne le savais pas encore, mais Saint-Tropez allait devenir le théâtre de ma vie, une scène où j'allais renaître à trois reprises.
Le premier âge : L’ancrage et le nid (1990–1994)
Ma première époque tropézienne s'ouvre sous le signe de l'amour et de la famille. Tout a commencé à Budapest, lors d'un grand défilé de l’Institut Hongrois de la Mode organisé par Magda Vámos. C'est là que j'ai rencontré le comte Lajos de Hegyessy (1941–2023), le jour de son quarantième anniversaire. Il était le commanditaire et propriétaire d'une magnifique collection présentée à Bruxelles. Notre relation durera quatorze ans et donnera naissance à notre fils, Viktor László de Hegyessy. Ensemble, nous avons acheté une splendide villa à Saint-Tropez, créant un havre de paix familial. Notre vie oscillait alors dans un triangle parfait entre Budapest, Bruxelles et la Côte d'Azur, jusqu'à notre séparation. C’est aussi durant cette période, en 1990, que Viktor, encore enfant, s’arrêta net devant la vitrine d’un atelier, fasciné par des pliages de bateaux en papier. Il venait de découvrir l'œuvre d'Ivan Hor, peintre d’origine hongroise installé à Saint-Tropez depuis cinquante ans. Devenus amis proches, ses créations féeriques allaient non seulement habiller les murs de notre villa, mais ornent encore aujourd'hui précieusement notre appartement de Budapest.
Le deuxième âge : Des podiums de l'Est à la Haute Couture (1999–2001)
Cette période marque mon retour à mes premières amours : la mode. Mais cette fois-ci, de l’autre côté du miroir. De 1978 à 1994, j'avais été l'un des mannequins et modèles photo les plus célèbres et célébrés de « l'Âge d'Or » de la mode rétro en Hongrie. Une carrière d’icône qui s'était achevée en apothéose en 1994 dans la salle de bal du Gundel, lors du défilé d'adieu de la créatrice Zita Borszéki, où dix des plus grands top-modèles du XXe siècle de notre pays s’étaient réunies une dernière fois.
En 1999, Sandor Schneider, propriétaire de la prestigieuse Johanna Boutique sur la Place des Lices, m'ouvre les portes des plus grandes maisons de Haute Couture internationales. En tant que styliste, je plonge dans les coulisses de ce monde fascinant, si éloigné et pourtant si proche de mon passé. Le défilé d’Alexander McQueen à la London Fashion Week me marque profondément, tandis que ma collaboration avec la maison Dolce & Gabbana à Milan pour sélectionner les collections de la boutique m’ouvre les yeux sur une nouvelle dimension du luxe.
Le troisième âge : L'écriture par la lumière (Depuis 2014)
La troisième renaissance est celle de la maturité artistique. En 2006, je décide de passer définitivement derrière l'objectif. C'est mon fils Viktor, diplômé de la section de direction de la photographie de l'ELTE grâce à une bourse, qui m’enseigne les rouages de la photographie de A à Z, la maîtrise du monde numérique, de la vidéo et du cinéma. Ma première accréditation de photojournaliste de presse se fait en 2010 au Festival du Film Capri Hollywood.
Mais c'est en 2014 que débute ma plus belle époque à Saint-Tropez. Armée de mon boîtier, je deviens la photographe attitrée des moments les plus exclusifs de la Côte d'Azur : les Régates des Voiles de Saint-Tropez, le Festival de Cannes, la Monaco Polo Cup, les défilés de Madelaine Couture Annex ou encore les fashion shows du Nikki Beach. À travers mon objectif, j'ai appris à capturer l'âme des paysages provençaux et la magie de cette côte.
Et la boucle s'est bouclée lorsque mon ami Ivan Hor m'a présentée, lors de son exposition à Budapest au 10 de la rue Falk Miksa, à ce passionné d'art qu'est M. Jean Atkatlian. Celui-là même qui, à 90 ans, fait revivre l'art contemporain juste à côté de la petite librairie où Vadim et Bardot avaient, en 1955, écrit la première ligne de ma propre histoire.
*
Près d'une génération s'est écoulée lorsque, parmi de vieilles photographies, j'ai retrouvé les notes de mon Grand-Père sur le temps qu'il avait passé en captivité en France... J'ai le pressentiment qu'il a semé toute son énergie dans cette terre de Provence, sur le domaine où il travaillait comme prisonnier de guerre. À la fin de la guerre, le propriétaire terrien et sa famille l'avaient supplié de rester, lui offrant une petite maison et un lopin de terre pour commencer une nouvelle vie. Mais le mal du pays a été plus fort : souvent à pied, il s'en est retourné auprès de sa femme et de sa fille – qui allait devenir ma mère –, qui l'attendaient dans leur petite maison de paysan à Jászfényszaru... Dans son sac à dos, à côté de quelques provisions, se cachait une peinture ancienne, reçue en cadeau de la part de cette famille de propriétaires français. Jusqu'à ce jour, ce tableau est resté dissimulé derrière leur grand portrait de mariage, où je l'ai découvert par pur hasard...


2025. szeptember 28., vasárnap

©VOILES 2016 IVAN HOR ART & MJEAN ADN #sainttropez #lesvoilesdesainttropez #fotóimmögötténvagyok #ilonabarnabiphotonews


FOTÓIM MÖGÖTT ÉN VAGYOK (eBook részlet)
"BIPHOTONEWS EXCLUSIVE ARCHIVE"
YouTube BiphotoNews https://youtu.be/2hHg8OEW3Bc
p.s... egyszer volt, hol nem volt, de igaz volt... '80-as évek elején kezdődött a történetem, de ez a felvétel 2016. vitorlázó verseny egyik napjából picinyke részlet...Saint-Tropez BB halászfaluját a világon már mindenhol ismerik sztárok, híres emberek kedvenc nyaraló helyévé vált... Több évtizede már Ivan Hor magyar származású festőművész papírhajó képei muzeális értékké váltak és galériája világhírű lett... Gyermek színészként is megmutatta tehetségét a "Tanár Úr kérem" című magyar filmben, majd sorsa úgy alakult, hogy Párizs után letelepedett a művészek által kedvelt szivárvány, azúrkék, aranyló napsugaras terébe, Paul Signac , French Néo-impressionist painter #HenriSié és még sorolhatnám a végtelenségig, de őket kedveltem és személyesen ismertem a kortársakat... A játék, a móka, a kreatív művészet nagymestere volt Ivan és nekem 30 éven keresztül igaz, jó barátom... A festészetet tőle tanultam, a fotóművészet rejtelmeit Viktor de Hegyessy fiamtól, majd alkotásaim évekkel később felkerültek az Artdeconews Sainttropez Galéria falaira, M Jean Atkatlian Elnök, alapítónak köszönhetően ... Örök hálám és van egy olyan érzésem, hogy nélkülük az én történetem másképpen alakult volna! ⁨@barnainciilona
Download: Alamy
https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews
Retro-Ez-A-Divat : http://retroezadivatlap.blogspot.com
YouTube: https://www.youtube.com/feed/my_videos

2025. január 5., vasárnap

@R.I.P Retrospective IVAN HOR 50 ans de vie d'artiste á Saint-Tropez

 
Atelier Ivan Hor. 3D painter. Owner of 68,000... + boats of all sizes and colors (in paper). 
Messe Mardi 17 janvier 2025 à 10h du matin à l Église de St Tropez
 
Ivan Hor Bon Voyage!

 *



Ivan Hor est parti pour le voyage eternel dans la nuit de Vendredi 3 Janvier 2025 au Samedi 4 Janvier 2025,il avait 84 ans.Vendredi 3 janvier,il etait à son atelier comme d'habitude. Avec Eugenie Luchel, Henrie SIE, St Tropez perd un des derniers personnages du ST Tropez des années 1970...
 
*
"Il aimait la plume d’Aragon et de Prévert, le film Fanfan la Tulipe, les voiliers s’élançant au large et par-dessus tout son atelier situé dans la rue des Remparts. Véritable personnage et figure locale, Ivan Hor s’est éteint dans la nuit de vendredi à samedi à Saint-Tropez. Il avait 84 ans. Un départ soudain pour cet hyperactif qui était encore niché dans sa boutique, à l’angle de la place des Lices, ce vendredi après-midi...

Rencontré à de multiples reprises au cours de sa longue carrière, le peintre avait toujours mille et une idées dans son chapeau qu’il ne quittait jamais. "Quand je ne suis pas en train de confectionner quelque chose à l’atelier, je suis dans ma boutique pour conseiller les clients. Je suis toute la journée au travail, c’est plus fort que moi. C’est ma vie! mon âge, il faut savoir perpétuellement rebondir et innover pour ne jamais s’ennuyer. Le jour où je n’aurai plus cette envie, ce sera peut-être la fin...", confiait-il en février 2022.

Tropézien récompensé

Arrivé à Saint-Tropez à la fin des années 60, ce Hongrois de naissance a connu une enfance ordinaire avec ses cinq frères et sœurs avant de fuir son pays lors de la Révolution hongroise de 1956. Après une adolescence marquée par la guerre, il se réfugie en Autriche avant de s’envoler pour Paris, où il vit avec une famille de professeurs qu’il lui apprend le français. Pendant trois ans, il intègre le lycée Corvisart où il s’initie à la peinture, au dessin et à la photographie. Une entrée en matière pour ce passionné d’art. C’est finalement pendant la crise de Mai 68 qu’Ivan Hor découvre son paradis. "Quand je suis arrivé au virage du Treizain et que j’ai aperçu les façades tropéziennes, j’ai eu un coup de foudre. Je ne suis plus jamais reparti. J’ai trouvé mon port d’attache", dévoilait-il avec émotion en 2018. Cette année-là, en guise de remerciements, la municipalité lui avait décerné sa plus belle récompense: la médaille d’or de Saint-Tropez. Une distinction prestigieuse pour cet amoureux du village.

L’art du pliage

Si Ivan Hor a réussi à toucher en plein cœur les Tropéziens, c’est avant tout grâce à ses œuvres uniques en leur genre. Ce nostalgique de la Nioulargue agrémentait la plupart de ses toiles avec des petits bateaux en papier, pliés en origami. Un savoir-faire qu’il avait lui même nommé "l’Art Bateau".

" Cette compétition de voiliers était sublime et j’aimais particulièrement l’observer depuis la Ponche. Une année pendant les régates, un ami est venu me déposer des dizaines de revues. Paniqué, je me suis demandé ce que j’allais faire de toute cette paperasse avant de trouver cette idée. Depuis, je fabrique des petits bateaux quotidiennement ", retraçait-il. Ce concept a d’ailleurs propulsé sa carrière à l’échelle locale mais aussi à l’étranger avec des expositions aux États-Unis et au Japon.

Un père aimant

Même si la peinture représentait "son moteur dans la vie ", son cadeau le plus précieux restait sa fille Émilie. Il y a moins de trois semaines, Ivan Hor vantait encore les talents "de sa plus belle création" à l’occasion de sa première exposition à la galerie du 73 rue Gambetta (lire notre édition du 24 décembre). "C’est une artiste d’avenir. Elle a baigné dans cet univers de couleurs et de formes. Je suis rempli de joie à l’idée de la voir exposer ses nouvelles créations ", applaudissait-il. Très ému, il se remémorait aussi les premières cartes postales créées par Émilie à l’âge de 12 ans et avait accepté de poser avec elle tout en restant distant. "« C’est elle l’artiste, pas moi", insistait-il. Très apprécié dans le village, l’artiste avait également une association à son nom, intitulée "Les Amis en Hor", pour protéger ses œuvres. David Salin, le vice-président est atterré par cette terrible nouvelle: "Je suis choqué. Je travaille à ses côtés depuis 1993 mais je le connais depuis 1975. C’était un second père pour moi. " La rédaction de Var-Matin adresse ses sincères condoléances à la famille et aux proches d’Ivan Hor.                          
Pas le cœur de rajouter quelque chose….😭😢😢 Sylvie "
Attention ! L’association ayant été dissoute, pour ceux qui veulent s’associer en tant que Amis en Hor à la gerbe, mettre le chèque au nom de Christian Salin, ex-président , qui paiera le fleuriste. MERCIIIIIIII 
Amis en Hor Envoyé de mon iPhone
 

Imádta Aragon és Prévert írását, a Fanfan la Tulipe című filmet, a tengeren vitorlázó vitorlásokat és mindenekelőtt a Rue des Remparts-on található műhelyét. Ivan Hor igazi karakter és helyi figura a péntekről szombatra virradó éjszaka halt meg Saint-Tropezben. 84 éves volt. Hirtelen távozott ez a hiperaktív ember, aki még mindig az üzletében, a Place des Lices sarkán fészkelt ezen a péntek délutánon... A hosszú pályafutása során többször találkozott festőnek mindig ezeregy ötlet volt a kalapjában, amit soha nem vetett le. "Amikor nem készítek valamit a műhelyben, az üzletemben vagyok, és tanácsot adok a vásárlóknak. Egész nap dolgozom, ez nem megy rajtam kívül. Ez az életem! Az én korom, tudnod kell, hogyan lehet folyamatosan visszapattanni és újíts meg, hogy soha ne unatkozz, az a nap, amikor már nincs bennem ez a vágy, talán az lesz a vége…” – mondta 2022 februárjában. Tropezian jutalmazta Az 1960-as évek végén Saint-Tropez-be érkezett magyar születésű, hétköznapi gyermekkorát öt testvérével élte, mielőtt az 1956-os forradalom idején elmenekült hazájából. A háborús serdülőkor után Ausztriában keresett menedéket. mielőtt Párizsba repült, ahol egy tanárcsaláddal élt, akik franciául tanították. Három évig a Corvisart középiskolába járt, ahol festészetet, rajzolást és fényképezést tanult. Bevezetés ennek a művészet rajongónak. Végül a 68. májusi válság idején Ivan Hor fedezte fel paradicsomát. „Amikor megérkeztem a Treizain kanyarhoz, és megláttam a Saint-Tropez homlokzatát, első látásra beleszerettem, és soha többé nem hagytam el otthonomat” – nyilatkozta meghatottan 2018-ban , az önkormányzat neki ítélte a legnagyobb jutalmat: a Saint-Tropez aranyéremmel. Tekintélyes kitüntetés a falu e szerelmese számára. A hajtogatás művészete Ha Ivan Hornak sikerült megérinteni Tropéziens szívét, az mindenekelőtt a maga nemében egyedülálló alkotásainak köszönhető. Ez a Nioulargue iránti nosztalgia a legtöbb festményét kis papírhajókkal díszítette, amelyeket origamiként hajtogattak. Egy know-how, amit ő maga „Boat Art”-nak nevezett. "Ez a vitorlásverseny fenséges volt, és különösen szerettem a La Ponche-ból megfigyelni. Egy évben a regatták alatt egy barátom eljött, hogy több tucat magazint leadjon nekem. Pánikba esve megkérdeztem magamtól, mit fogok csinálni mindegyikkel. papírmunkát végeztem, mielőtt megtaláltam ezt az ötletet, azóta minden nap készítek kishajókat” – emlékezett vissza. Ez a koncepció lendítette karrierjét itthon, de külföldön is, az Egyesült Államokban és Japánban rendezett kiállításokkal. Egy szerető apa Még ha a festmény is „az ő mozgatórugója az életben”, legértékesebb ajándéka lánya, Émilie maradt. Alig három héttel ezelőtt Ivan Hor még "legszebb alkotása" tehetségét méltatta első kiállítása alkalmával a rue Gambetta 73. szám alatti galériában (olvasd el december 24-i kiadásunkat). „Ő a jövő művésze, elmerült ebben a színek és formák világában. Nagyon meghatódva emlékezett az első képeslapokra is, amelyeket Émilie 12 évesen készített, és beleegyezett, hogy távol maradva pózoljon vele. „Ő a művész, nem én” – erősködött. A faluban igen népszerű művésznek a nevében egy egyesület is működött, Les Amis en Hor címmel művei védelmére. David Salint, az alelnököt lesújtja ez a szörnyű hír: „1993 óta dolgozom vele, de 1975 óta ismerem. Ő volt a második apám.” Matin őszinte részvétét fejezi ki Ivan Hor családjának és szeretteinek. Nincs szíved hozzátenni semmit…😭😢😢 Sylvie   

*
Attention ! L’association ayant été dissoute, pour ceux qui veulent s’associer en tant que Amis en Hor à la gerbe, mettre le chèque au nom de Christian Salin, ex-président , qui paiera le fleuriste. MERCIIIIIIII 
Amis en Hor Envoyé de mon iPhone


ADS * BIPHArt * Art Deco Saint-Tropez
p.s... egy nap majd a saját papírhajónkat hajtogatjuk és eltávozunk ismeretlen vizekre... IVAN HOR addig is légy a kapitányunk és mutasd az irányt az örökkévalóság felé... szeretettel gondolunk Rád és a barátságunkra! 

p.s... un jour nous plierons notre propre bateau en papier et partirons vers des eaux inconnues... IVAN HOR d'ici là, sois notre capitaine et montre la voie vers l'éternité... nous pensons à toi et à notre amitié avec amour ! Viktor * Ivana * ILona
Art Deco Saint-Tropez
 


 
 

 
 
 

 



AMIS EN HOR

Siège : 6, impasse des Lorettes Les Capucins bât E 83990 SAINT-TROPEZ
Président : Christian SALIN      tél. 06 09 66 81 25
 
 



BIPHOTONEWS
Ivan Hor & Misi (...a testvérek, együtt vannak egy másik dimenzióban...)

Ville de Saint-Tropez Baráti Kör ... il n'y a pas si longtemps, toujours ensemble ... David Salin - Ivan Hor - Barna Inci Ilona - M Jean Atkatlian