 |
| Fotó: Módos Gábor fotóművész |
„Soma kapitány”, ahogy mindenki emlegette, a Nyíregyházi Főiskola első évfolyamán szerezte meg repülőgép-vezetői képesítését, és pályafutása során IL–18-ason, Tu–154-esen, Boeing 737–esen és Boeing 767–esen repült.
A típusok közül a szélestörzsű 767–eshez kötődött a legjobban, ezen teljesítette élete legszebb és legemlékezetesebb járatait a világ számos pontjára, és még nyugdíjba vonulása után is szívesen mesélt erről a repülőgépcsaládról. A géppel eljutott Amerikába, Dél-Afrikába és Japánba is.
Az Aeropark egy korábbi interjú részletével emlékezik rá, Soma kapitány rendszeres látogatója volt a múzeumnak. A 767-esről így nyilatkozott annak idején:
Repültem IL–18-assal, Tu–154-essel, az is nagyon jó, még igazi repülő volt… Olyan ez, mint amikor az ember egy Trabantból átül egy Volgába, a Volgából pedig egy Rolls-Royce-ba. Nekem a 767-es volt a Rolls-Royce.
A repülés számítógépesedéséről nem panaszkodott, inkább természetesnek tartotta: „Ebben a világban az ember nem sokat ér, ha nem ért a számítógéphez. El lehet képzelni, hogy ha New Yorkba megyünk, ahol harminc másodpercenként leszáll egy repülő ugyanarra a pályára, ott nem lehet komputer nélkül dolgozni.”
A manuális vezetést is szerette, és büszke volt arra, milyen precízen lehetett leszállni a nagy géppel: „Háromemeletnyi magasságban ülünk, amikor a két főfutó földet ér, és így kell odatenni a gépet, nem három méterről odaejteni.”
