WE ONLY NEED ONE BUYER WHO LOVES A HOME WITH A FRENCH PROVENCE FEELING!
 |
| 1025. BUDA.HU MORE INFO contact |
p.s... tudom, azt gondolod, hogy ugyan már ez a ház pont abban a korban épült a kommunizmus idején, amikor Magyarországon még építőanyag sem volt... hát ezzel nem is tudnék vitatkozni, meg talán nem is akarnék, de elmesélem ennek a háznak, a mi otthonunknak az igaz történetét röviden, hogy világosan láss és talán felcsillan a szeme tényleg annak is, akit várunk...
...hát akkor elkezdem az egyszer volt hol nem volt gyerekkorom meséit idéző szavakkal, mert tényleg így visszagondolva odaillő történet... az úgy kezdődött, hogy én megálmodtam nyolcévesen... lesz nekem egy villám a Rózsadombon a második kerületben, talán annyi változás történt, hogy a Guggerhegy lett ebből... majd úgy alakult az életem során, hogy a gyermekem apja megbízott egy kiváló magyar tervezőt... akkor még nem volt komputer, internet még a gondolatban sem, így a provence építkezési stílus könyvekben, régi francia őslakosok terveivel érkezett Saint-Tropezból közvetlenül... ezek Ébert János kiváló tervező fantáziáját belendítették és a legjobb osztrák kivitelező cég megbízást kapott ennek az álomnak a megvalósítására... most nem túlzok a Netto 338 m2, három emelet szint eltolással készült, hogy ne legyen magas és ne keljen sokat lépcsőzni, ami olasz Cotto természetes kő az egész házban, három hálószobás, négy fürdőszobás, mert ugye a suana mellett is jó, ha van egy zuhanyzó is... na és a házon belül folyósón keresztül megközelíthető két garázs, három nagy kocsinak férőhely bőven és az utca fronton min. megint három a parkoló autóknak... a télikertes, nagy teraszokkal körbe ölelő francia provence hangulatú otthonunk a kerti úszómedencével félév alatt kulcsrakészen átadásra került pontosan 1987. szeptember 01-én, mert ugye ezt így vállalták el a megállapodás az osztrákok és, mint tudjuk ők igen szavahihetők voltak, a magyarral szemben, meg ez normális volt akkor, mert ki akart kötbért fizetni és be is tartották, ami még furcsább... tudod ez valamitől így működött, gondolom azért a súlyos végösszeg biztatóan hatott erősen... azért, hogy jobban bele tudj érezni abba, hogy miről írtam eddig, abban az időben egy hasonló ház átadása jó esetben öt év volt... lehet, hogy még emlékszel az "ötéves terv" fogalmára, ha igen akkor pontosan tudod, hogy most miről beszéltem... megjegyezném, hogy hétvégenként csodájára jártak az emberek ...az építkezés során az utca másik oldalán egyik lábukról a másikra álltak és bámulták órákig az U alakban kivájt telket... majd később az épitkézési folyamatokat tátott szájjal... nem akartak hinni a szemüknek, hogy ilyen is létezhet a valóságban... ez olyan volt, mint a Szépművészeti Múzeumban a Magányos Cédrus látványa napjainkban, ami lenyűgözi az embereket... hát igen nem szokványos volt a rengeteg hatalmas camion, ami Belgiumból, Olaszországból, Ausztriából hozta a legjobb minőségű építőanyagokat, még a homokot is... így kerültek beépítésre a mahagoni nyilás szerkezetek, amik a mai napig is időtállóak vagy a tölgyfa konyhabutor a Miele konyhagépekkel, mind persze Belgiumból... a fürdőszobák Villeroy & Boch Ausztriából ...a kerti bútorok is onnan, de azt már elfelejtettem, hogy milyen márka, de a legjobb volt abban az időben gondolhatod, már csak két napozóágyat tartottunk meg, emlékként... legutóbbi lomtalanításnál a fiam azt mondta, hogy ne haragudj, hogy megváltunk a többitől, de lehet valaki nagyon fog örülni az asztaloknak, székeknek, valahogy a műanyag fehér idejét múlta... megértettem, igaza volt... az uszoda gépészeti alkatrészek, a padlófütéshez a Junker kazán, melegvíztartály, ami már le lett cserélve, mert túl nagy volt az előző és fölöslegesnek tűnt, zuhanyzók, csapok Ideal Standard... itt megemlíteném a carrarai márvány maszírozó asztalt, a szantálfa 8 személyes saunával és a csobbanó medencével közvetlenül a konditerem mellett a nagy tükrökkel az meg Olaszországból... a borospince az egyik kedvencem a házban, nemcsak a kézi készítéső téglákkal, boltívesen kialakított provence-i hangulata miatt, hanem még abban az évben roskadásig megtelt az 1986. évjáratú Bordeaux legjobb pincészet boraival... tudod miért, mert a fiunk ebben az évben született és az apja olyan boldog volt, hogy felvásárolta örömében az összeset, amit a a belga sommelier barátja javasolt neki az egyik legjobb étteremből... így aztán a Chateuax vörösborok elárasztották a házunkat, igazi méltó helyet kaptak a borospincénkben, a mai napig is őrzünk egy-egy üveggel ezekből, drága kincs, nekünk feltétlen!... a diófa lócával az asztal körül, ami még most is ott áll, ha beszélni tudnának elmondanák, hogy mennyi sok híres, hírhedt barát megfordult itt... a jó hangulatot nemcsak az igazi francia borok adták gondolhatod... volt úgy, hogy cigányok húzták a talp alá, én mint kívülálló néztem a mulatozást, nem igazán kedveltem sosem... a kertünkről is regélni tudnék, minden sarka, talpalatnyi része emléket őriz és mediterrán hangulatot a fügefánk az idén hatalmasra nőtt, ellentétben a magnoli fánkkal az valahogy nem akar megmozdulni, de a Nagyink málnása ömleszti a piros édes gyümölcsöket, még piszek, akarom mondani egres is van... na meg egy ideje magunk termeljük meg, pontosabban a fiatalok kedvenc elfoglaltsága munkájuk után a biokert gondozása, ápolása... úgy, hogy uborka, cékla, hagyma, szőlő, szamóca, cseresznye, sárgabarack, alma, szilvafa azért itt feltétlen kihangsúlyoznám, hogy nem kacsaúsztató nagyságú a kerti uszoda, mint úgy általában a környéken, csak azért építünk egyet, hogy el tudjuk mondani, hogy az is van... különben ezt a kifejezést a Nagyikám használta annak idején, ha valami kisebbnek tűnt a kelleténél, így ragadt ez rám... a mérete 10x5m és 2,5 m fokazatosan mélyülő, főleg a gyerekek miatt és az idősebbek kedvéért... fejest is simán csobbanhat az, aki kedveli...a Komjáthi uszoda múltja miatt a gyerekem apjának erre volt igénye és főleg arra, hogy télen is fűthető legyen... tudom manapság ez normális elvárás, akkortájt ez csodának számított... mai napig is kiválóan működik az automata tisztító rendszere, habár már felújítottuk és rendszeresen karbantartjuk nemcsak ezt, hanem az egész házat... annak idején mikor kiválasztásra került 1986-ban ez a zsebkendőnyi 1076 m2-es terület... ezt én mondogatom mostanában, mert hidd el, hogy a boldog élethez elég ennyi is vagy még kevesebb, a lényeg és hangsúly azon van, hogy legyen egy saját területed, ahol kialakíthatod az izolált, védett boldog életed... mikor először láttam nem volt a telken, csak egy faház a hátsó bal sarkában , erre a helyre épült a házunk, Ébert János kiváló tervei alapján... még lehet látni a környéken hasonlót, de csak elvétve...tudod az a nyaralós, amit akkor osztogatott az állam, ha jó dolgozó voltál... láthatod abban az időben is volt ez, de nem volt internet, így a látvány a köztudatban elmaradt vagy csak évtizedek elteltével került nyilvánossá... őszintén mondom, hogy én nem igazán éreztem, hogy ez az a hely, amit megálmodtam gyerekkoromban, de a kertben az őszibarackos és a kettő hatalmas fenyőfa csábított... ne tudd meg, de ebben az országban több évig kellett várni, na itt ne egy-kettőre gondolj tízre inkább, nem kapkodták el a kivitelezők, hogy beköltözhes az otthonodba gyorsan... az építőanyag finoman fogalmazva hiányos volt, de inkább az a helyesebb kifejezés, hogy nem volt... amit lehetett kapni, annak a minősége kritikán aluli, nem időt álló, főleg a mai választékot figyelembe véve... aki nem élt abban a korban, azt gondolhatja, hogy ez most vicc, de nem volt az... így aztán ezt figyelembe véve, de itt kiemelném, hogy igényesnek, világjárónak kellett ahhoz lenni és itt most az "egyszerű fajtára kell gondolni, hiába van vagyona, de nem tud mit kezdeni a temérdek pézével, csak gyűjti, gyűjti és remeg a költéstől és ha végre ráadta a fejét, akkor magakörül felhalmozta a világ összes ízléstelenségét..." ami még biztos nem volt hátrány, ha a "nyugati" életformát, stílust ismerte... vagy ott élt, a "rothadó világban" biztosan voltak nehéz évei, de amikor visszautazott huszonégy év szülőföldjére kivált a tömegből és meghajolt előtte kicsi és nagy, mert nyugatról érkezett... szóval annyira jól nézett ki és nagy dumás volt, hogy hamarabb kinyílt egy olyan világ, amit mi itt élő halandók a klassz kommunizmus közepén, nagyon ritkán mozifilmekben láthattunk és csak ámultunk, hogy létezhet egy luxus életforma, na ne a LUXUS Áruházra gondolj ott a Vörösmarty tér sarkán... hát velem nem tudták elhitetetni a rothadó kapitalizmusról szóló mesét, de meg ne kérdezd, hogy miért valahogy beleéreztem, hogy az nem franko pedig aztán Jászfényszarun, csak álmaimban utazhattam be a világot, de azt mondják nem az a lényeg hová születsz le, hanem az, hogy életed során hová jutsz el... hát én nem panaszkodom szép életetút van mögöttem... fiatalkoromban, már manöken, fotómodellként dolgoztam, de tudod az a korszak volt, amikor a magyar ember három évenként utazhatott... főleg akkor, ha összeköttetése volt és elég valutája... ennyi kitérő után visszakanyarodnék a mi, igazán egyedinek, kivételesnek mondható francia provence hangulatot sugárzó otthunkhoz... minden túlzást elhagytam, mert erre nincs szükség... a valóság is pontosan elég hihetetlennek tűnik, de hidd el megtörtént esetről, igaz történetről regélek... tehát a Guggerhegy oldalában Budapest fővárosára panorámás és a környező hegyekre... kocsival talán tízperc a centrum, de ha már itt élsz nem sűrűn akarsz bemenni, csak ha kötelező... a Rózsadomb Centrumtól kb. 500 m-re lévő zöldövezet nyilvánított övezet a Csatárka Árpád kilátó szomszédságában és erdő veszi körüs-körül... a KIOSZK üdülőhelye volt a régi fotókon, térképeken legalábbis úgy tűnt, mintha pont itt lett volna a Verecke Lépcső közepén... csak úgy megemlítettem, de igazából nincs nagy jelentősége, talán annyi, hogy rendesen átjött ez az energia és nem túlzok néhány évvel ezelőtt majdnem nyitottunk itt egy éttermet... most így utólag azért nem bánom, hogy ez nem valósult meg, mert az amerikai filmek gyártása és a fotózás Saint-Tropez és környékén érdekesebb elfoglaltság, habár az sem könnyű, de megbírkózunk vele... én kimondottan megszerettem a fényképezőgép másik oldalát is, talán ezért is látom másképpen a világot... (folyt.köv.)
