R.I.P
GÉCZY DOROTTYA (1931 - 2023)
Életének 92. évében, április 3-án elhunyt
Géczy Dorottya, Jászai Mari - díjas színművész.
1949-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. 1949 és 1951 között a miskolci Nemzeti Színház, 1951 és 1957 között az Ifjúsági Színház és az Irodalmi Színpad, 1957-től a Vidám Színpadon játszott. A pályán eltöltött 70. évi jubileumát a Karinthy Színház színpadán ünnepelte 2019 májusában.
Az egyik legkiválóbb magyar sanzon énekesnő. Több országban (Ausztria, Svájc, Franciaország, Németország, Izrael) is vendégszerepelt.
Géczy Dorottya a Maszk Országos Színészegyesület támogatója volt.
Mély tisztelettel búcsúzunk Tőle!
MASZK ORSZÁGOS SZÍNÉSZEGYESÜLET
Fotó: Barna Ilona
– Az utolsó mohikánok egyike volt, akit volt szerencsém születésem óta ismerni – emlékezett rá Németh Kristóf. – A fogadott keresztapám, Kazal László és felesége, Balogh Erzsi közeli barátnője volt, így én is gyakran találkoztam Dorlival. Végigkísérte az egész életemet, karrieremet. Néhány hónapja beszéltünk, jókedvű volt. (forrás!)
p.s... szomorú hír, felidézte a személyes találkozásainkat... egyik ilyen alkalommal készült a fenti baloldali fotó is... megtisztelő, hogy ezt választották... szerettem ezt a pillanatát, itt igazán a Dorly tekintett ránk... az évszámok nála semmit nem jelentettek, nem vett erről tudomást, szinte most is hallom erős, hangsúlyos szavait, ahogy mesélte:
"... rendszeresen úszom, táncolok, imádom az életet..." - és kacagott mellé...
... igazságtalanság az élettől, hogy az idősebbek társaságát mégis valahogy kerüljük vagy inkább a helyesebb az, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy egy bizonyos kor után nehezebb a mindennap... vagy talán félünk mi is az elmúlástól és nem szeretjük látni a "NAGYÚT" előtti napokat... a forrás nagyon szomorúan közölte azt, hogy magányosan távozott... pedig voltak jó barátai, családtagjai, akik közel álltak hozzá, én így emlékszem vissza abból az időből (2014), amikor néhányszor egy társaságban voltunk és csendben csodálhattam ragyogását, energikus lényét...
Béke legyen vele!
"Egyedül jövünk a világra és egyedül is távozunk!"
[Müller Péter]
