Cigiszünet a ruhapróbán ( 1984 ) Kék Duna Divatszalon Budapest Borszéki Zita divattervező archive fotoja Barna Inci Ilona manöken, fotómodell |
RETRO MAGYAR DIVATVILÁG * BIPHOTO * BIPH©ART * BIPHOTONEWS EXCLUSIVE MESÉLŐ FOTÓK
https://barna-ilona.wixsite.com/biphoto/dimensions
2023. március 3., péntek
©MILYEN VOLT EGY RUHAPRÓBA A KÉK DUNA DIVATSZALONBAN ANNO, EZ A FOTO RITKASÁG...(BORSZÉKI ZITA DIVATTERVEZŐ ARCHIVE, BARNA INCI ILONA MANÖKEN, FOTÓMODELL)
2023. február 26., vasárnap
©ARCHIVE * 1994. GUNDEL BORSZÉKI ZITA HAUT-COUTURE DIVATSHOW * '70-'80-AS ÉVEK SZTÁR MANÖKENJEI *
* NOSZTALGIA DIVATSHOW * 1994 GUNDEL BUDAPEST * BORSZÉKI ZITA DIVATTERVEZŐ ELKÖSZÖNŐ HAUT-COUTURE DIVATBEMUTATÓJA ALKALMÁBÓL 1994. ÉVBEN FELKÉRTE AZOKAT A '70-'80-AS ÉVEK SZTÁR MANÖKENJEIT, AKIKKEL AZ ELSŐ BEMUTATÓJÁT RENDEZTE 1984-BEN. (bal lentről-jobbra: Borszéki Zita*Diós Kati*Dobrovolszki Ági* *fent balról-jobbra: Schmidt Bea * Felkai Anikó * Pataki Ági * Welzer Zsóka szőke haja hátulról * Safranek Anna * András Jutka * Barna Inci Ilona * 10-en 10 év után utóljára megint együtt! ARCHIVE FILM! NOSZTALGIA HAUT-COUTURE DIVATBEMUTATÓ DIVATTERVEZŐ: BORSZÉKI ZITA ProductionDesigner: Norman Gábor Kellék: Várhegyi Éva Kalapszalon HELYSZÍN: GUNDEL BUDAPEST.HU EGY KATTINTÁSSAL AZ ARCHIVE FILM ITT ELÉRHETŐ! 1 rész 2. rész A 2. RÉSZ TARTALMAZZA TOVÁBBÁ BORSZÉKI ZITA KÉK DUNA DIVATSZALON NAGYBEMUTATÓIBÓL RÉSZLETEKET! * |
2022. január 10., hétfő
©FÜLES TÓTH JÓZSEF XX. SZÁZAD LEGENDÁS FOTÓMODELLJEI 2019 KIÁLLÍTÁSÁRÓL EGY KIS "SZÖSSZENET"... ( #ilonabarnabiphotonews archive )
2021. április 21., szerda
©ARCHIVE: THOREAU - WALDEN * SZABAD AKARAT... * MON FILS & MOI 2011.09.21...
SAINT TROPEZBAN * KARANTÉNBAN
2020. MÁRCIUS 13 - 2021. ÁPRILIS 21.
2011.09. 21. ÁRPÁD KILÁTÓ BUDAPEST.HU Viktor & Anya kéz ARCHIVE |
THOREAU - WALDEN avagy a szabad akarat...
Ki is volt Henry David Thoreau?
Photo: Gabriella Neurohr |
Ha idő rendben haladunk, Thoreau-nak mind elődjei, mind követői akadtak a világban és hazánkban is.
MIÉRT? A társadalom, amelyben élünk, elfogadhatatlan.
Photo: BIPHOTO |
LÉTEZIK-E élet a társadalomból kiszakadva? Erre mindenki más – vagy felemás – választ ad.
Többnyire utópisztikus művek azok, amelyekre utalni kívánok, s a szerzők elméletük bizonyítása céljából választják a „kivonulást”.
„Akik azt hiszik, hogy erős akaratuk van, és sorsuknak egyedül ők a kovácsai, csak úgy hihetik ezt, ha az ön áltatást mesteri fokon művelik.” – írta James Baldwin amerikai író. Szavai szerint nem vagyunk függetlenek ember társainktól, egyedül nem létezünk, csak mások által… Próbálkozások azért voltak, vannak, lesznek.
Cervantes hőse, Don Quijote, „nem kíván” vagy nem akar tudomást venni az őt körülvevő társadalomról – kudarca egyértelmű.
Daniel Defoe egy lakatlan szigetre küldi hősét (részéről önkéntesen vagy „önkényesen”, Robinson részéről kényszerűségből), álljon helyt önmaga a társadalmon kívül. Korántsem kaland regény az övé, hanem utópia. Robinson megáll a saját lábán, de „felhasználja” addigi élete tudását, amely nem a saját fejéből pattant ki, hanem mások (a társadalom) tudásának elsajátított tapasztalatai. Ugyanígy jár Jonathan Swift Gulliverje is, aki (szintén nem önként) sok-sok társadalmi berendezkedést tapasztal-ismer meg, de nem talál jobbat annál, ahonnan jött…
Voltaire Candide-ja rengeteg utazás és tapasztalat szerzés után vonul el „kertet művelni”. Megteheti… Sok megpróbáltatásban volt része.
Verne hősei az élet „igazi” hajótöröttei, nem önkéntesen választják a kivonulást (Rejtelmes sziget, Kétévi vakáció – kivétel Nemo kapitány és Sándor Mátyás – nekik „céljaik” vannak), s a szereplők úgy – ahogy helytállnak.
Jókai „arany embere” is élet tapasztalatok tömegével (és kényszerűségből) talál otthonra a „Senki szigetén”, de nem EGYEDÜL, hanem családjával, egy „új” társadalmat teremtve.
Mikszáth Kálmán hősei – a Különös házasságban – eltűnnek. Távoznak, egy nem létező, általunk nem ismert világba… Pongrácz István (Beszterce ostroma) saját „társadalmat” teremt magának, sikertelenül.
Németh László Kárász Nellije (Iszony) „iszonyatos” tette és kényszerű magánya elől menekül (karitatív célokból, de önző módon) a társadalomba… Ugyanígy alakul az Emberi szín játék hősének, Boda Zoltánnak élete is, de az ő sorsa végül „világon-kívüliség”-gé válik.
Vernéhez hasonlóan (Kétévi vakáció), de nem romantikus, hanem teljesen realisztikus módon William Golding A legyek urában „létrehozat” a gyerekekkel egy új társadalmat, amely félelmetesen hasonlít történelmünk bármely korszakához, ember emberhez való viszonyához.
De ezzel már a szociálpszichológia ingoványos talajára tévednék…
Új társadalom. Az amerikai mítosz, az amerikai álom alapvető fogalma ez. A bevándorlók (szintén saját felhalmozott tudásukat felhasználva, s magukhoz asszimilálva Amerikát) létrehozzák ezt az új társadalmat (csak egy példa Vilhelm Moberg tetralógiája a svéd „honfoglalókról”, de említhetném Howard Fast nevét is). Aztán kiderül, hogy ez a társadalom sem megfelelő, nem lehet benne élni. Menekül Thoreau, majd századunkban Kerouac, Salinger, Updike…
És végül, de nem utolsósorban Paul Auster, akinek hősei „távoznak, rohannak”, hol egy vörös autóval, Amerika országútjait róva, hol falat építenek (teljesen céltalanul), hol a valaha volt némafilmeket kutatják, hol A végső dolgok (szörnyű) országában élnek.
Thoreau „természetes” elődje Rousseau (mint a mi Csokonaink…). De Rousseau elmélete sem igazolódott be soha… Nem élünk, nem élhetünk egyedül (bár néha talán jobb lenne), már csak azért sem, mert nemcsak tanulunk egész életünk során, hanem „bennünk van az emberiség”, már a génjeinkben is, annak ellenére, hogy „egyedüli példány” vagyunk.
Ahogy ezt Thoreau (Kosztolányinál kevésbé szebben) megfogalmazta:
„Ha én nem vagyok én, ki lenne az?”
BEJEGYEZTE: TENOUTOFTEN2010 , BEJEGYZÉS IDŐPONTJA: HÉTFŐ, NOVEMBER 15, 2010 | 0 megjegyzés
*
p.s... mi már 2011-ben gyakoroltuk az önfenntartást... valójában így éltünk a kezdetektől... ma egy kicsit sírdogáltam, elmúlt egy éve, hogy nem ölelhettem meg a fiam, hiányzik ... nagyon hiányzik... örültem mikor megtaláltam ezeket a fotókat, nagyon szép emlék...
*
... erről a fenti képről jutott eszembe első nagy szerelmi történetem, tudom nem ide illik, de kéz, ahogy egymásba kapaszkodik a fotón előidézte... 1980. egyik hűvös álmatlan éjszakája után, az utcán bolyongtunk, oka volt gondolhatod, súlyos oka... majd a hajnali órákban megálltunk az Üllői úton a Sobiesky János utcához közel, tudod Anyum ott lakott, meg abban az időben én is... a járdaszélén ácsorogva, egymás kezét szorongatva, vártuk az első magyar űrhajóst, aki akkor érkezett a repülőtérről az országunkba, de igazából nem ez volt a cél, de ettől beékelődött az időpont az agyamba... akivel voltam, egy életre összetörte a szívemet ... nem lényeges, már túltettem magam ezen, na nem volt egyszerű, majdnem eltelt felettem az életem... ez az idézet maradt meg emlékeimben tőle és sokszor eszembe jut és segít, amikor szükségem van rá és, ha nem tudnád, hogy mi a SZERELEM!?!
"A káoszban keress egy kezet, melyet elérhetsz és megérinthetsz és megfoghatsz, keress öt ujjat, amelyben megbízhatsz, és akkor egy pillanatra - de nem tovább, csak egy pillanatra -, egy pillanatra rend lesz a káoszban, nyugalom, lesz középpontja: két összefonódott kéz, aztán a kezek széthullanak, és többé nem találják egymást, és visszatér a káosz, és rosszabb lesz, mint volt. Megérinteni egy kezet a káoszban, ez a szerelem."
2019. december 19., csütörtök
©A RETRO DIVAT MODELLJEI ... EGY KORSZAKRA VISSZATEKINTÉS... ARCHIVE
RETRO DIVATVILÁG FOTÓKON ÁT... |
Mindig jóleső érzéssel lapozgatom ezt a hírforrást a RETRO Magyar Divat sikeres manökenjeiről. A szerzőnek, szerkesztőnek gratulálok! Külön köszönet részemről és elismerés, alapos professzionális munka! Kellemes időtöltés lehet akár az ünnepek alatt azoknak is, akik érdeklődnek a Magyar Divatvilág iránt! |