Az ünnep egyéb népi hagyományai
"Augusztus 20-ához számos népszokás kötődött az évszázadok során. Ilyen például a „két asszony közének” nevezett népi hagyomány Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony (szeptember 8.) között: az időszaknak varázserőt tulajdonítottak, ekkor kellett gyógyfüvet szedni, s ekkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Bár az aratás kezdetét hagyományosan június végére, Péter-Pál napra (június 29.), a végét pedig július közepére (az apostolok oszlása, július 15.) tették, az aratás végéről és az új kenyérről megemlékező aratóünnep mégis – részben kormányzati támogatással – kezdett augusztus 20-ához kötődni. A századfordulótól az állam is bátorította ezt a hagyományt, mely fokozatosan vált országosan is elterjedtté, ezért már a Horthy-korszakban országszerte tartottak aratóbálokat vagy „a magyar kenyér ünnepét”. Az ünnep ezen eleme a II. világháború után vált kiemelten fontossá, hiszen a Szent István-napnak tagadhatatlanul vallási (a Horthy-korszak óta pedig revizionista) tartalma is volt, amit a berendezkedő új rendszer igyekezett súlytalanná tenni."
(Forrás)
