 |
"GYEREKKOR'KÉP"
Cseresznye szüret a Vereckén 2026. JÚNIUS 02. BUDA Lassan több, mint negyven év telt el az első cseresznye szüretünk óta. 1987. évben költöztünk be a Verecke Lépcső otthonunkba. Úgy éreztük mindig, hogy a kert nagy ajándék. Télen, ha leesett az első hó fiammal szánkóztunk, síeltünk, hóembert építettünk. Ez azóta is így van és ehhez Ivana örömmel csatlakozott. Mindent igyekeztem átadni, ahogy nekem gyerekkoromban volt a Nagyiéknál Jászfényszarun. Ott hatalmas kertünk volt és telis, de teli gyümölcsfákkal, szőlővel, ribizlivel, piszkével (egres). A kajszibarack az igazán felejthetetlen a mai napig, hatalmasak voltak és mézédesek. Ellenben cseresznyefánk az nem volt, valahogy ettől mindig szomorú is voltam, mert a szomszéd fája roskadozott a pirosló szemektől és én csak messziről nézhettem. Nagyapa ezt is kioldotta, mint úgy általában minden gondot, ami persze nem volt az, de gyerekfejjel igen. Mivel Budapesten dolgozott, reggel ment a busszal és késő este érkezett vissza. Az első cseresznyét, ami abban az évben termett mindig elhozta, picinyke csomóba kötve tíz szem. Kapuban ácsorogva vártam és mikor befordult a sarkon rohantam elébe. Hangosan kiabáltam: - Nagyapa... Nagyapa hoztál cseresznyét nekem? - rám nézett, halvány mosoly a szájaszegletében, mint úgy általában, de hangosan kicsit szigorúan azt mondta: Icikém, sajnos elfogyott mikorra odaértem... - mikor meglátta, hogy majdnem sírtam. Elővarázsolta a pici összekötött cseresznye csomót és hangosan nevetve kezembe nyomta. Felragyogott az arcom a boldogságtól. Azt hiszem én voltam a világ legboldogabb gyereke abban a percben. Majdnem egy hétig eszegettem arra pontosan emlékszem, húztam az időt, hogy minél tovább tartson az örömöm. Szóval nekem a cseresznye szüretünk mindig ezt jelenti. Minden évben, amikor megérik a cseresznye a mi fánkon a kertünkben, ez a történet újra éled. Ebben az évben különösen örültünk a cseresznye szüretünknek, mert évekig alig hozott termést, betegeskedett. Fiam egyik kedvenc időtöltése a növények gondozása, termesztése. Gondoskodásának köszönhetően idén a fánk meghálálta és roskadozott a piros bogyóktól. Helló Nyár! Helló cseri! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése