Hatvanhét éves korában 2021. április 11-én COVID-19 betegségben elhunyt Rákoskerti László fotóriporter
1980-tól 1985-ig MTI Illusztrációs szerkesztőségében dolgoztam, 1985-től szabadúszóként dolgozom reklám és divat alkalmazott fotográfusként.
Referenciáim: Bacardi, Pannon gsm, Porsche Hungária, Westel, Budmil, Pelote, Fraxini, Pal Vasary,Sentiments, Pinkiss, Bahama... stb" ... (forrás!)
Fotó: Rákoskerti László / Modell: Barna Inci / Sztár Tonik '80-as évek 1976-78-ig az Ez a Divat Szerkesztőségében dolgozott... (forrás!) |
p.s... döbbenten olvastam a Facebook oldalon, valahogy nem is akartam elhinni, felfogni... miért pont TE?!? ... nem lett volna még itt az időd... nagyon nem!... volt még egy órám karantén idején este 7 előtt és kimentem sétálni a Saint Tropez kikötőjébe a megrendítő hír után, hogy megnyugodjak... úgy látszik nem válogat már ez a "szörnyeteg" kíméletlenül elviszi áldozatait... próbáltam felidézni az EZ A DIVAT Főszerkesztőségében töltött perceket, órákat, napokat, hónapokat, amikor ott dolgoztunk pályakezdőként, így akartam elköszönni Tőled, de valahogy nehezen jöttek elő az emlékek olyan régen volt, 1978-ban... arra azért pontosan emlékszem, hogy a fotós kollegák között megálltad a helyed, Fábri Péter, Bacsó Béla, Fenyő János, Lengyel Miklós, Módos Gábor erős csapat volt abban az időben és jó mesterek...mindig udvarias, kedves voltál, halvány mosollyal az arcodon, erős öntudattal végezted a munkád, ami a hivatásoddá vált... valamiért ennyi maradt meg nekem, meg a fenti Sztár Tonik fotó, amit a Vörösmarty téren közösen alkottunk és a Retrokor egyik ikonikus képe, emléke lett, köszönöm!... Nyugodj Békében!
(linkekre feltétlen egy kattintást!)
*
*
p.s... 2023. április 13.
...olvasom Judit Facebook fájdalommal teli visszaemlékezését... mellette a RETRO EZ A DIVATLAP
a gondolataimmal, Sztár Tonik fotómmal, ami Rákoskerti László
remekműve... először döbbenet suhant át rajtam, majd végig olvastam,
mind a két oldalt többször... nagyon mélyen érintett... Az Ez a Divat
Főszerkesztőségben eltöltött éveim nagyon távolinak tűnt és én nem
ismertem így, ilyen formában ezt az egész történetet... ezért is
gondoltam, hogy itt a helye, mert így lett kerek, beillesztettem... előtte próbáltam írni a bejegyzés alá, de
valami azt sugallta, hogy töröljem ki...
- Vajon miért, miért pont az én visszaemlékezésem jött Judittal szembe, hiszen nem ez volt az egyetlen...
"Véletlenek nincsenek mondják- a napokban láttam meg először ezt a
búcsúzást, ami két éve íródot! Miért pont most került elém, nem tudom,
de a visszaemlékezés olyan sok mindent fölszakított bennem! -két év után szét csavarja a szívemet-"
... "azért, mert nem látható, azért még létezik az a bizonyos DIMENZIÓ" ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése