Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "Bon voyage" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések dátum szerint rendezve a(z) "Bon voyage" lekérdezésre. Rendezés relevancia szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 5., vasárnap

@R.I.P Retrospective IVAN HOR 50 ans de vie d'artiste á Saint-Tropez

 
Atelier Ivan Hor. 3D painter. Owner of 68,000... + boats of all sizes and colors (in paper). 
Messe Mardi 17 janvier 2025 à 10h du matin à l Église de St Tropez
 
Ivan Hor Bon Voyage!

 *



Ivan Hor est parti pour le voyage eternel dans la nuit de Vendredi 3 Janvier 2025 au Samedi 4 Janvier 2025,il avait 84 ans.Vendredi 3 janvier,il etait à son atelier comme d'habitude. Avec Eugenie Luchel, Henrie SIE, St Tropez perd un des derniers personnages du ST Tropez des années 1970...
 
*
"Il aimait la plume d’Aragon et de Prévert, le film Fanfan la Tulipe, les voiliers s’élançant au large et par-dessus tout son atelier situé dans la rue des Remparts. Véritable personnage et figure locale, Ivan Hor s’est éteint dans la nuit de vendredi à samedi à Saint-Tropez. Il avait 84 ans. Un départ soudain pour cet hyperactif qui était encore niché dans sa boutique, à l’angle de la place des Lices, ce vendredi après-midi...

Rencontré à de multiples reprises au cours de sa longue carrière, le peintre avait toujours mille et une idées dans son chapeau qu’il ne quittait jamais. "Quand je ne suis pas en train de confectionner quelque chose à l’atelier, je suis dans ma boutique pour conseiller les clients. Je suis toute la journée au travail, c’est plus fort que moi. C’est ma vie! mon âge, il faut savoir perpétuellement rebondir et innover pour ne jamais s’ennuyer. Le jour où je n’aurai plus cette envie, ce sera peut-être la fin...", confiait-il en février 2022.

Tropézien récompensé

Arrivé à Saint-Tropez à la fin des années 60, ce Hongrois de naissance a connu une enfance ordinaire avec ses cinq frères et sœurs avant de fuir son pays lors de la Révolution hongroise de 1956. Après une adolescence marquée par la guerre, il se réfugie en Autriche avant de s’envoler pour Paris, où il vit avec une famille de professeurs qu’il lui apprend le français. Pendant trois ans, il intègre le lycée Corvisart où il s’initie à la peinture, au dessin et à la photographie. Une entrée en matière pour ce passionné d’art. C’est finalement pendant la crise de Mai 68 qu’Ivan Hor découvre son paradis. "Quand je suis arrivé au virage du Treizain et que j’ai aperçu les façades tropéziennes, j’ai eu un coup de foudre. Je ne suis plus jamais reparti. J’ai trouvé mon port d’attache", dévoilait-il avec émotion en 2018. Cette année-là, en guise de remerciements, la municipalité lui avait décerné sa plus belle récompense: la médaille d’or de Saint-Tropez. Une distinction prestigieuse pour cet amoureux du village.

L’art du pliage

Si Ivan Hor a réussi à toucher en plein cœur les Tropéziens, c’est avant tout grâce à ses œuvres uniques en leur genre. Ce nostalgique de la Nioulargue agrémentait la plupart de ses toiles avec des petits bateaux en papier, pliés en origami. Un savoir-faire qu’il avait lui même nommé "l’Art Bateau".

" Cette compétition de voiliers était sublime et j’aimais particulièrement l’observer depuis la Ponche. Une année pendant les régates, un ami est venu me déposer des dizaines de revues. Paniqué, je me suis demandé ce que j’allais faire de toute cette paperasse avant de trouver cette idée. Depuis, je fabrique des petits bateaux quotidiennement ", retraçait-il. Ce concept a d’ailleurs propulsé sa carrière à l’échelle locale mais aussi à l’étranger avec des expositions aux États-Unis et au Japon.

Un père aimant

Même si la peinture représentait "son moteur dans la vie ", son cadeau le plus précieux restait sa fille Émilie. Il y a moins de trois semaines, Ivan Hor vantait encore les talents "de sa plus belle création" à l’occasion de sa première exposition à la galerie du 73 rue Gambetta (lire notre édition du 24 décembre). "C’est une artiste d’avenir. Elle a baigné dans cet univers de couleurs et de formes. Je suis rempli de joie à l’idée de la voir exposer ses nouvelles créations ", applaudissait-il. Très ému, il se remémorait aussi les premières cartes postales créées par Émilie à l’âge de 12 ans et avait accepté de poser avec elle tout en restant distant. "« C’est elle l’artiste, pas moi", insistait-il. Très apprécié dans le village, l’artiste avait également une association à son nom, intitulée "Les Amis en Hor", pour protéger ses œuvres. David Salin, le vice-président est atterré par cette terrible nouvelle: "Je suis choqué. Je travaille à ses côtés depuis 1993 mais je le connais depuis 1975. C’était un second père pour moi. " La rédaction de Var-Matin adresse ses sincères condoléances à la famille et aux proches d’Ivan Hor.                          
Pas le cœur de rajouter quelque chose….😭😢😢 Sylvie "
Attention ! L’association ayant été dissoute, pour ceux qui veulent s’associer en tant que Amis en Hor à la gerbe, mettre le chèque au nom de Christian Salin, ex-président , qui paiera le fleuriste. MERCIIIIIIII 
Amis en Hor Envoyé de mon iPhone
 

Imádta Aragon és Prévert írását, a Fanfan la Tulipe című filmet, a tengeren vitorlázó vitorlásokat és mindenekelőtt a Rue des Remparts-on található műhelyét. Ivan Hor igazi karakter és helyi figura a péntekről szombatra virradó éjszaka halt meg Saint-Tropezben. 84 éves volt. Hirtelen távozott ez a hiperaktív ember, aki még mindig az üzletében, a Place des Lices sarkán fészkelt ezen a péntek délutánon... A hosszú pályafutása során többször találkozott festőnek mindig ezeregy ötlet volt a kalapjában, amit soha nem vetett le. "Amikor nem készítek valamit a műhelyben, az üzletemben vagyok, és tanácsot adok a vásárlóknak. Egész nap dolgozom, ez nem megy rajtam kívül. Ez az életem! Az én korom, tudnod kell, hogyan lehet folyamatosan visszapattanni és újíts meg, hogy soha ne unatkozz, az a nap, amikor már nincs bennem ez a vágy, talán az lesz a vége…” – mondta 2022 februárjában. Tropezian jutalmazta Az 1960-as évek végén Saint-Tropez-be érkezett magyar születésű, hétköznapi gyermekkorát öt testvérével élte, mielőtt az 1956-os forradalom idején elmenekült hazájából. A háborús serdülőkor után Ausztriában keresett menedéket. mielőtt Párizsba repült, ahol egy tanárcsaláddal élt, akik franciául tanították. Három évig a Corvisart középiskolába járt, ahol festészetet, rajzolást és fényképezést tanult. Bevezetés ennek a művészet rajongónak. Végül a 68. májusi válság idején Ivan Hor fedezte fel paradicsomát. „Amikor megérkeztem a Treizain kanyarhoz, és megláttam a Saint-Tropez homlokzatát, első látásra beleszerettem, és soha többé nem hagytam el otthonomat” – nyilatkozta meghatottan 2018-ban , az önkormányzat neki ítélte a legnagyobb jutalmat: a Saint-Tropez aranyéremmel. Tekintélyes kitüntetés a falu e szerelmese számára. A hajtogatás művészete Ha Ivan Hornak sikerült megérinteni Tropéziens szívét, az mindenekelőtt a maga nemében egyedülálló alkotásainak köszönhető. Ez a Nioulargue iránti nosztalgia a legtöbb festményét kis papírhajókkal díszítette, amelyeket origamiként hajtogattak. Egy know-how, amit ő maga „Boat Art”-nak nevezett. "Ez a vitorlásverseny fenséges volt, és különösen szerettem a La Ponche-ból megfigyelni. Egy évben a regatták alatt egy barátom eljött, hogy több tucat magazint leadjon nekem. Pánikba esve megkérdeztem magamtól, mit fogok csinálni mindegyikkel. papírmunkát végeztem, mielőtt megtaláltam ezt az ötletet, azóta minden nap készítek kishajókat” – emlékezett vissza. Ez a koncepció lendítette karrierjét itthon, de külföldön is, az Egyesült Államokban és Japánban rendezett kiállításokkal. Egy szerető apa Még ha a festmény is „az ő mozgatórugója az életben”, legértékesebb ajándéka lánya, Émilie maradt. Alig három héttel ezelőtt Ivan Hor még "legszebb alkotása" tehetségét méltatta első kiállítása alkalmával a rue Gambetta 73. szám alatti galériában (olvasd el december 24-i kiadásunkat). „Ő a jövő művésze, elmerült ebben a színek és formák világában. Nagyon meghatódva emlékezett az első képeslapokra is, amelyeket Émilie 12 évesen készített, és beleegyezett, hogy távol maradva pózoljon vele. „Ő a művész, nem én” – erősködött. A faluban igen népszerű művésznek a nevében egy egyesület is működött, Les Amis en Hor címmel művei védelmére. David Salint, az alelnököt lesújtja ez a szörnyű hír: „1993 óta dolgozom vele, de 1975 óta ismerem. Ő volt a második apám.” Matin őszinte részvétét fejezi ki Ivan Hor családjának és szeretteinek. Nincs szíved hozzátenni semmit…😭😢😢 Sylvie   

*
Attention ! L’association ayant été dissoute, pour ceux qui veulent s’associer en tant que Amis en Hor à la gerbe, mettre le chèque au nom de Christian Salin, ex-président , qui paiera le fleuriste. MERCIIIIIIII 
Amis en Hor Envoyé de mon iPhone


ADS * BIPHArt * Art Deco Saint-Tropez
p.s... egy nap majd a saját papírhajónkat hajtogatjuk és eltávozunk ismeretlen vizekre... IVAN HOR addig is légy a kapitányunk és mutasd az irányt az örökkévalóság felé... szeretettel gondolunk Rád és a barátságunkra! 

p.s... un jour nous plierons notre propre bateau en papier et partirons vers des eaux inconnues... IVAN HOR d'ici là, sois notre capitaine et montre la voie vers l'éternité... nous pensons à toi et à notre amitié avec amour ! Viktor * Ivana * ILona
Art Deco Saint-Tropez
 


 
 

 
 
 

 



AMIS EN HOR

Siège : 6, impasse des Lorettes Les Capucins bât E 83990 SAINT-TROPEZ
Président : Christian SALIN      tél. 06 09 66 81 25
 
 



BIPHOTONEWS
Ivan Hor & Misi (...a testvérek, együtt vannak egy másik dimenzióban...)

Ville de Saint-Tropez Baráti Kör ... il n'y a pas si longtemps, toujours ensemble ... David Salin - Ivan Hor - Barna Inci Ilona - M Jean Atkatlian


2024. augusztus 24., szombat

©ALAIN DELON R.I.P

 ALAIN DELON

Alain DELON🖤 Bon Voyage!
* Chaque fin est le début de quelque chose...
* Une époque merveilleuse est terminée !
* Mes sincères condoléances
* R.I.P
 

 

2024. augusztus 18., vasárnap

© ALAIN DELON 2019 CANNES R.I.P ( #ilonabarnabiphotonews)

 
 
 

Alain Delon Bon Voyage! (BB) Hommage de Brigitte Bardot à Alain Delon  

Alain Delon 2019 Festival de Cannes © BIPHOTO Download Photos

Le Samouraï du cinéma nous a quittés ce dimanche 18 août à l’âge de 88 ans.(forrás!)

*

Nemzeti Ünnep ide, vagy oda ..... nagyon nehéz elengednem őket. 😢🖤💔
"Isten veled, XX. század, s minden, ami benned szép volt, jó volt, hősi volt, illúzió volt, remény volt, csoda volt, mozi volt, Isten veled régi szép életünk Elment hát ő is. Az utolsó, a legutolsó mohikán. Belmondót sirattam meg utoljára.
Most elsiratom őt is. Mint valami bakfis. S igazából magamat siratom. Azt a srácot, aki akkor ült a moziban.
S hitte, mindig úgy lesz majd, ahogy van: tehát, hogy van a jó és van a rossz, van a nemes és van a nemtelen, van a bizonyosság és van a hazugság, van a férfi és van a nő, és ezek között nincsen, mert nem is lehet átjárás.
Nem, nem is így van. Nem hittem ezt, mert nem kellett hinni, hiszen ez volt a magától értetődő. Abban sem hiszel, hogy levegőt kell venni – csak veszed. Szóval nem hittem, hanem tudtam: ez az élet. S ebben az életben ő az egyik igazodási pont. Elhatároztam nem fogok a filmjeiről beszélni, úgyhogy most elkezdek a filmjeiről beszélni.
A Rocco és fivérei legyen az első. S az a kávé, amit megisznak ők ketten, Rocco Parondi és Nadia, vagyis ő, Alain Delon és Annie Girardot. Attól fogva, hogy láttam, csak úgy akartam nőre nézni, és csak azt akartam, hogy egy nő úgy nézzen rám. És nem volt – A Borsalino legyen a második.
És az a verekedés. Soha többé, senki nem fog úgy verekedni, ahogy Belmondo és Delon tudott verekedni egymással.
A szamuráj a harmadik, mert a szamurájnak itt kell lennie. Ha egyszer bérgyilkos lennék, Jef Costello lennék, és lenne egy madaram. S lennék Gino Strabliggi is, a Két férfi a városban című remekműből. S mert Alain Delon Gino, még Jean Gabin is gyűlölhető szörnyeteggé válik.
mert nem lehetett – fogalmam arról, ami majd lesz a férfiből és a nőből úgy hatvan év elteltével.
Nem sorolom tovább. Hiszen felsorolhatnám az összeset.
Inkább ideidézem még egyszer Belmondót, vagyis A profit. S csak egy teljesen mellékes jelenetet a filmből, azt, amikor Joss Beaumont visszatér Párizsba, és hosszan látjuk, ahogy a pályaudvarról elindul a városba. Miért érdekes ez a jelenet? Azért, mert megy Belmondo, megy Joss Beaumont, és csak fehér ember van Párizsban. Tömeg, Párizs, és csak fehér franciák.
1981-ben készült. Negyvenhárom év telt el azóta. Ma nem lehetne azt a jelenetet így leforgatni. S nem lehetne elkészíteni a Kellemes húsvéti ünnepeket sem, mert biztos lenne, aki tiltakozna. De nem lehetne leforgatni Delon filmjeinek jó részét sem.
Mert lenne, aki tiltakozna.
Még élt, amikor már tiltakoztak. A senkik, a nullák, a nyomorultak, a betegek, a torzak, az undorítóak, a természetellenesek és ocsmányak – a XXI. század tiltakozott a XX. század nagyszerűsége ellen.
Amerikából tiltakoztak, hát honnan máshonnan tiltakoztak volna? S akkor tiltakoztak, amikor a Francia Filmakadémia neki akarta adni az Arany Pálma életmű díjat. S igen, jött Amerikából a petíció, s követelték a teljesen feleslegesen létezők, hogy ne ítéljék oda Alain Delonnak az Arany Pálmát, mert – most figyeljenek, de nagyon! – egész életében „rasszista, szexista és progresszióellenes” volt.
S akkor a Rai Uno interjút készített Delonnal, s annak az interjúnak szövegével búcsúztatom őt, mert ennél méltóbb búcsút nem is lehetne mondani:
Nem igazán van miért tovább itt a Földön maradnom. Hosszú és rendkívül szép életem volt egy olyan világban, amely eleinte legalábbis normálisnak tűnt. Voltak gyönyörű nők, jó ételek, minőségi barátaim. És a dicsőség, ahogy meghozta számomra az emberek szeretetét és megbecsülését, amit nem lehet számszerűsíteni. Következésképpen üzenem az Akadémiának, hogy elfogadhatja az amerikai petíciót, mert már ez a trófea csak kevéssé, vagy egyáltalán nem érdekel. Mindazonáltal az viszont érdekel, sőt rendkívül aggaszt is, hogy hova tart ez a kicsavart világ, kiakadva a természetesség és a normalitás tengelyéből."
(..)
Gábor Fekete
A két "öreg" már együtt nézi azt a sok jó filmet, amiket mi is néztünk velük...😢
Csak mi még, gyerekek voltunk akkoriban.
Nyugodjon békében a két Legenda!
  • Válasz
  • Módosítva
  • Válasz
Ilona Inci Barna
... megható rekviem... szomorú, de el kell fogadnunk, akik még itt vagyunk, hogy semmi sem tart örökké... 🖤
  • Válasz
Varga Tamás Napos
Ilona Inci Barna igazad van Inci, de jelen esetben ennek a két nagyszerű színésznek (karakternek) az elveszítése nem "csak" egy várható és sajnos "mindennapos" esemény megélése, hanem a mi generációnk és kulturális hagyományaink szimbólikus, fájdalmas…
Továbbiak
  • Válasz
Ilona Inci Barna
Varga Tamás Napos ... nem akartam nagyon belefolyni a gondolataidba, érzéseidbe Tamás, amit kiváltott ez a szomorú hír... Valójában ugyanazt gondolom és érzem én is... Biztosan nem vagyunk ezzel egyedül, de Te voltál az aki összeszedetten, mély érzésekkel ezt itt le is írtad, jó volt olvasni és meghatottak szavaid, amit szerettem volna megköszönni... ❤

 

@ilonabarnabiphotonews

@ilonabarnabiphotonews
BIPHOTONEWS download * letölthető * télécharger pro. photos