„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor
az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a
fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta
kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsuk. A fényképezés az
élet egyik formája.”
(Henri Cartier-Bresson)
*
PETER TURNLEY
1955. június 22. (életkor 68 év), Fort Wayne, Indiana, Egyesült Államok
...amerikai és francia fotós, aki az emberi állapot és az
aktuális események dokumentálásáról ismert. Utcai fotós is, aki 1978 óta
Párizsban él és fényképez.
Turnley fényképeit több mint negyvenszer használták fel a Newsweek
címlapján. Ő és ikertestvére, a fotós David C. (FORRÁS!)
Az elmúlt pár
hétben az elmúlt 50 évben végignéztem életem fényképeit. Az elmúlt
napok máshogy alakultak számomra, mint sok, mert minden nap úgy fekszem
le, hogy az elmém tele van képek által felfrissített emlékekkel.
2014-ben
meglátogattam Robert Frank-et, amikor megjelent a „Francia csók-Egy
szerelmes levél Párizsba” című könyvem. Sokáig ültünk a Bleecker
Street-i otthonában, és megnézte a „Francia csókot” és a bátyámat és a
„McClellan Street” című könyvemet. Beszélgettünk a könyvekről, melyeket
elmondott, hogy nagyon csodált, és arról, hogy mindketten úgy
döntöttünk, hogy olyan országokban élünk, amelyek nem a mi származási
országunk. Sokat beszélgettünk franciául arról az időről, amiről azt
mondta, nagyon élveztem és üdítő volt neki hallani.
Minden
bizonnyal ez volt a legkülönlegesebb „szelfi”, amit valaha csináltam.
Ami a legtöbbünket illeti, biztos vagyok benne, hogy Robert hatalmas
inspiráció volt számomra. Az „amerikaiakról” készült fényképei olyan
hiteles és erőteljes válaszok arra, amit látott és talált-nem azért ment
át Amerikán, hogy bizonyítson egy pontot vagy ötleteket
illusztráljon-őszinte választ adott arra, amit látott és érez- sokkal
erősebbnek, spontánnak és kitartóbbnak, mint egy újságírói erőfeszítés,
hogy illusztrálja előre kitalált ötletek vagy elképzelések.
Nagyon
szerencsés és áldott voltam, hogy életem során találkoztam és
barátkozhattam a legtöbb hősömmel a fényképészet világában -
Cartier-Bresson, Boubat, Doisneau, Ronis, Kertesz, W.E. Smith, Freund,
Weiss, Koudelka, Cunningham, Riboud, Guler, Salgado, Nachtwey, David
bátyámmal és még sokan mások.
Többször is meglátogattam Robert
Frank-et. Olyan hálás vagyok azért a vizuális kifejezés örökségéért,
amit mindannyiunknak felajánlott, és kedves, alázatos és őszinte
jelenlétéért, amit mindig éreztem, hogy körülötte vagyok.
Szeretettel.
© Peter Turnley fényképe, New York City, 2014. (FORRÁS!)
Paris/ New York/ Cuba-a portfolio
For most of these past two decades, while Paris is my primary residence, the three places I consider the home of my heart and where I have spent most of my time are; Paris/ New York/ Cuba.
The great American photographer Paul Strand, who spent most of his adult life living in France, once said, "I want to create great emotions from small things...". While I love these words from Strand, and I could never say it better, I would paraphrase in my case to say, "I never see anything small in the emotions I see everywhere”.
With this portfolio, I share many of those emotions from three places I think of as the home of my heart.
 |
Soha nem
felejtem el azt a napot 1975-ben, amikor a világ leghíresebb
fekete-fehér nyomdaborjában, a Pictoban nyomdaként dolgoztam Párizsban,
és Henri Cartier-Bresson besétált a labor előcsarnokába, és néztem,
ahogy felsétál egy festőállványhoz és elkezdi aláírni a nevét a híres
fényképei gyűjtői nyomataihoz. Attól a pillanattól kezdve egy falra,
galériára, múzeumra szánt fénykép dedikált gyűjtői lenyomata számos
módon képviselte számomra a fotográfiai törvény csúcsát. (Buy it here!)
"Láttam háborút és konfliktust Irakban, Afganisztánban, Boszniában, Ruandában, Szomáliában, Dél-Afrikában, Haitin, Koszovóban és a Közel-Keleten, és láttam a konfliktus eredményeit, amelyek dokumentálták a guatemalai, kambodzsai, vietnámi, mozambiki, palesztin menekültek helyzetét, és máshol.
Csecsenföld után továbbra is tanúja voltam a háborúnak Koszovóban, Irakban és az utóbbi időben legtöbbször Ukrajnában.
De az a csecsenföldi pillanat és az a félelem, amit éreztem, és az, hogy ne törődjek az élettel a túlélés érdekében, megváltoztatott és örökre megjelölt.
Túlságosan is jól megértettem a saját sebezhetőségemet és azt, hogy mennyire szeretnék élni. " Peter Turnley"I had seen war and conflict in Irak, Afghanistan, Bosnia, Rwanda, Somalia, South Africa, Haiti, Kosovo, the Middle East, and had witnessed results of conflict documenting the plight of refugees from Guatemala, Cambodia, Vietnam, Mozambique, Palestinians, and elsewhere.
After Chechnya, I continued to witness war in Kosovo, Irak, and most lately in Ukraine.
But that moment in Chechnya and the fear I felt and the need to not care about life in order to survive changed me and marked me forever.
I understood only too well my own vulnerability and how much I want to live." * |
p.s... Peter Turnley fotóművész, a Café de Flore teraszán lefagyasztott pillanataival ejtett rabul, nemcsak azért, mert megidézte az emlékeimet, hanem azért is, mert fekete, fehérben a színes, nyüzsgő párizsi életet érzékeltette olyan élénken, hogy akaratlanul is belekerültem a forgatagába, amit imádok és nem tudtam a szemem levenni hosszú ideig a képekről, lenyűgöztek! ... Facebook oldalán, ahogy írt a "szíve csücske" otthonairól Kuba, New York, Párizs fotói meséltek... Jó volt olvasni, hogy a könyve milyen sikert aratott világszerte... hát igen lehetséges a mai korban is maradandót alkotni a jövő nemzedékének ezen a téren is, pedig nem könnyű, mert szinte mindenki fotós lett egy röpke pillanat alatt a technikai fejlődésnek köszönhetően, legalábbis sokan így gondolják, de őszintén mondhatom, hogy nekik sikerült és miért többes szám, mert az ikertestvére David szintén híres fotóművész. Gratulálok! #ilonabarnabiphotonews
